Sokan hiszik azt, hogy blogolni nem nehéz: csak rendszeresen írni kell cikkeket, és feltölteni a felületre, hogy az folyamatosan frissüljön. Technikailag így van. De ha nem csak azt szeretnéd, hogy legyen egy blogod, hanem az is fontos, hogy azt valaki olvassa is (hiszen ezért van), akkor ennél némileg bonyolultabb a képlet.
El kell ugyanis érned, hogy legyenek olvasóid, és meg is kell tartanod őket. Tegyük fel, hogy azon a ponton már túl vagy, hogy elindítottad a blogodat, és szereztél rá látogatókat. Ez még nem annyira bonyolult mutatvány, néhány jól hangzó cím, pár hirdetés, megosztás is segíthet abban, hogy eljusson az emberekhez a blogod létezésének híre, és rákattintsanak.
A nehezebb rész, amiről a cikk szól, most jön: tartsd fenn az érdeklődést!
Hiába érsz el sok embert, ha azok gyorsan eltűnnek, és vissza se néznek többet. Meg kell találnod a módját, hogy maradjanak, és rendszeresen visszatérjenek. Ezen a ponton pedig oda kell tenned magad. Ha állandó olvasottságot szeretnél, nem mindegy, hogy miről írsz, és hogyan írsz. Korántsem az a cél, hogy csak „legyen valami” az oldaladon, hanem az, hogy az a valami értékes legyen – hiszen mi másért olvasnák az emberek?
Persze releváns tartalmat már annyira nem egyszerű előállítani. De azért nem is lehetetlen. Okosan kell megválasztanod a témát, okosan kell szólnod az olvasóidhoz, értéket kell adnod nekik.
Mielőtt rátérnék ezek hogyanjára, vésd az eszedbe a nulladik szabályt: ne írj blogbejegyzést csak azért, hogy legyen ott valami! Akkor írj, ha van mondanivalód. A semmitmondó “töltelékbejegyzések” ugyanis a leghatékonyabb eszközei a látogatók lemorzsolásának. A blogodon megjelenő tartalomnak értékesnek kell lennie.
Hogyan hozhatod létre a valóban értékes tartalmat?
- Legyen tudatos a témaválasztásod! A téma a cikk lelke, ez fogja felkelteni a figyelmet (meg persze a cím, amit választasz hozzá). Értelemszerűen csak egy adott területen belül tudsz mozogni, amikor választasz, hiszen a blogodnak arról kell szólnia, amivel foglalkozol. Ezt a területed kell minél jobban lebontanod részterületekre, és a részterületeken belül megkeresni a témákat.
Könnyebbnek tűnik, ha kevésbé szeded szét az eredeti témakört. Csakhogy a cikked így egy halom általánosságot fog tartalmazni, az ezredik ugyanarról szóló írás lesz. Így pedig nem lesznek oda érte az olvasók (nem mellesleg a Google sem). - Gondold át, kihez szólsz! Nagyon nem mindegy, hogy laikusoknak magyarázol a szakterületedről, vagy olyanoknak, akik kisebb-nagyobb mértékben értenek hozzá. Előbbi esetben törekedned kell a közérthetőségre, meg kell magyaráznod az alapfogalmakat, hogy az olvasóid értsenek.
Ha viszont szakmai közönséghez szólsz, nem kell Ádámtól és Évától indulnod. Sőt, ha túl szájbarágós vagy, hamar megunják az olvasást, mert úgy fogják érezni, nem az ő szintjüknek való. Tehát először lődd be a célközönséget és gondold végig, hogyan célszerű kommunikálni velük! - Ne ismételd magad! Nincs rosszabb egy olyan blognál, ami már láthatóan nem tud újat mondani, ezért ugyanazt a témát veszi elő újra és újra. Mégis minek olvasnák el a követők többször ugyanazt, csak más megfogalmazásban? Nem véletlenül volt a nulladik tanácsom az, hogy csak akkor írj, ha van mondanivalód.
Persze nem tilos megvizsgálni egy kérdéskört más és más szempontból. Így még bőven lehet értékes a tartalom, a cikk adhat új információt, megközelítést. De ugyanazt ne írd le, amit egyszer már leírtál, csak azért, mert régen frissült a blog. - Ne csapongj! Sokan követik el azt a hibát, hogy elkezdenek boncolgatni egy témát, de közben elkalandoznak, és végül már abszolút nem arról szól a cikk, amiről kellene. Mintha én a cikk elején leragadtam volna ott, hogy miként szerezd meg az első olvasóidat, és még mindig egy szót sem írtam volna a megtartásukról – azaz arról, amit a címben ígértem, és ami miatt elkezdted olvasni.
Ezt legkönnyebben úgy kerülheted el, ha a téma kitalálása után rögtön összeszeded egy vázlatban, hogy miről fogsz írni, mi tartozik ide. A vázlat mentén haladj, így kisebb az esélye, hogy elkanyarodsz másfele! - Ne szorítsd magad keretek közé! Az nem baj, ha van a fejedben egy körülbelüli terjedelem, hogy milyen hosszú írásokat tartasz ideálisnak. Ebben viszont legyél rugalmas, és ne ragaszkodj hozzá mindenáron!
Ha Te mindenképpen 5000 karaktert akarsz valamiről írni, de valójában 3000 körül elfogy a mondanivalód, az érződni fog a cikken: szájbarágós, szószaporítós lesz. Még egy alapvetően jó témát is el lehet rontani így. Nem baj, ha az írásod kicsit rövidebb a tervezettnél, ha a tartalom értékes.
Ha viszont túl nagy topikot akarsz felölelni, akkor a cikked vagy túl hosszú lesz, vagy túl általános – egyik sem jó. Bontsd le, amennyire lehet, és inkább szentelj neki több bejegyzést.
Tény, hogy egy tudatosan felépített bloggal sokkal több munka van, mintha mindig csak írnál „valamit”. De az biztos, hogy egy ilyen blog nem fog eltűnni a süllyesztőben. Folyamatosan fenn fogja tartani az érdeklődést, mert mindig tud adni új, értékes információkat, amiért megéri követni. Egy ilyen blognak valóban van értelme – és ez a cél, ezért írod, nem?
