A túlélési torzítás és a bukás tanulságai
Gondolj bele, hányszor hallottad már, hogy „figyelj a sikeresek tanácsaira, mert ők tudják a tutit”. Szinte minden motivációs előadás, vállalkozói tréning, karrierépítő könyv arra buzdít, hogy tanulj a már befutott emberektől, figyeld meg a cégek sikersztorijait, és szívd magadba az üzenetüket. Látszólag ez teljesen logikus: ha valaki már elérte, amit te is szeretnél, nyilván hasznos tippeket adhat számodra. Csakhogy ezzel párhuzamosan ritkán beszélünk azokról, akik vállalkozóként csődbe mentek, a diétázás során kudarcot vallottak, vagy bármilyen más téren zátonyra futottak. Őket nem látjuk pódiumon, nem írnak cikket, nem ülnek a tévéműsorokban. Így alakult ki a „túlélési torzítás” (survivorship bias) néven ismert jelenség: a sikertelenek némák maradnak, a sikeresek pedig hangosan hirdetik a maguk igazát. De vajon tényleg a zajos győzteseknél van a teljes tudás?
Nagyon is lehetséges, hogy a valódi, mély tanulságok a csendben maradó, elbukott embereknél vannak, hiszen a legtöbbet olykor éppen a hibákból lehet leszűrni. Ez a cikk arról szól, hogyan torzítja az agyunk a valóságot, mi az a „túlélési torzítás”, és miért érdemes kutatni a bukás okait is, nem csak a sikerről szóló stratégiákat.
Az agyunk torzításai: miért nem látjuk a teljes képet?
A kognitív pszichológia és a magatartástudomány már hosszú évtizedek óta vizsgálja, hogyan torzul a valóság és a fejünkben élő mentális modell. Egy híres kutatás (Tversky és Kahneman, 1974) rámutatott arra, hogy az emberi elme számtalan heurisztikát használ: gyors, leegyszerűsített gondolkodási sémákat, amelyek segítségével könnyebben tudunk dönteni a minket elárasztó információtengerben. Ha minden egyes érkezett információt tökéletesen feldolgoznánk, „felforrna az agyunk” – ezért kiszűrünk, leegyszerűsítünk, kiegészítünk és kategorizálunk. A baj az, hogy ezek a mentális rövidítések sokszor félrevezetnek.
Körülbelül 200 különböző kognitív torzítást tart nyilván a szakirodalom (lásd például Pohl, 2004; Kahneman, 2011), amelyek közül az egyik legismertebb a túlélési torzítás. Lényege, hogy jellemzően azok történeteit látjuk és halljuk, akik „túlélők” egy adott mezőnyben, miközben figyelmen kívül hagyjuk a csődbe ment, elbukott, vissza nem tért példákat. Így torz képet kapunk arról, mi az, ami valóban működik, és mi az, ami nem. Nem azért, mert a túlélők hazudnak, hanem mert az ő hangjuk hallatszik, a vesztesek csendben tűnnek el a süllyesztőben.
Az „Abraham Wald-eset”: lövésnyomok és láthatatlan repülők
A túlélési torzítás klasszikus példája Abraham Wald (magyar nevén Wald Ábrahám) története, aki 1938-ban csatlakozott egy amerikai alkalmazott matematikai bizottsághoz. A második világháborúban a nagy bombázók gyakran nem tértek vissza bevetésről, mert az ellenséges légvédelem lelőtte őket. A katonai vezetők azt akarták megtudni, hová érdemes plusz páncélzatot helyezni a repülőgépeken, hogy minimalizálják a lelövés kockázatát. Megvizsgálták a visszatérő gépeket, és azt látták, hogy a szárnyon, a törzs közepén és a farokrészen vannak a lövésnyomok. Logikusnak tűnt, hogy oda tegyenek erősítést, ahol a legtöbb találatot találták.
Wald azonban nem értett egyet ezzel a logikával: „Nem a visszatérő gépek az érdekesek” – mondta –, „hanem azok, amelyek soha nem jöttek vissza.” A visszatért gépek nyilván túlélték a szárny- vagy a farokrész találatát, tehát az nem a legsérülékenyebb pont. Azok a repülők, amelyeket kritikus helyen értek találatok, már nem tudtak visszarepülni, így nem kerültek be a statisztikába. Ennek felismerése óriási jelentőségű volt, és jól mutatja, mennyire félrevezethet, ha csak a túlélőkre fókuszálunk. Ez a túlélési torzítás katonai gyakorlati példája.
Miért vonzó a sikeresek hangja?
A modern médiában, a YouTube-csatornákon, a konferenciákon és a motivációs előadásokon mindig a nyertesek szerepelnek. Ha hallgatsz egy híres cégvezetőt, aki pillanatok alatt „befutott”, vagy rákérdezel egy 110 éves embernél, hogy mi a hosszú élet titka, akkor a válaszaikban gyakran feltűnnek semmitmondó általánosságok: „hit, kitartás, napi egy doboz cigi”, vagy épp – a cégvezetőknél – „csapatmunka, rendszerben gondolkodás” és hasonlók. Lehet, hogy ezek tényleg fontosak, de korántsem biztos, hogy ez az egyetlen út a sikerhez, és főleg nem garantálja, hogy ha másolja valaki a módszerüket, ugyanúgy klappolni fog. A valóságban sokkal több tényező játszik közre: a piaci környezet, a szerencse, a kapcsolati háló, az időszerű ötlet, a versenytársak helyzete stb.
Például ha valaki egy franchise gyorsétterem-lánc közelében nyit egy kis étkezdét és hihetetlenül gyorsan híre megy, könnyen lehet, hogy éppen kifogta azt a rést, amit mások nem vettek észre. Azonban ha ugyanez a vállalkozó később más üzleti területen is próbálkozik, lehet, hogy már nem lesz ekkora „szerencséje”. A túlélő sikereseknél a szerencse jelentős, de gyakran rejtett szerepét számos kutató vizsgálta (lásd például Taleb, 2010). Ami bizonyos: a sikeresek általában nem a balsikereiket elemzik nyilvánosan, így a közönségnek fogalma sincs, hány bukott projekt és meghiúsult üzleti kísérlet áll a hallható sikersztori mögött.
Miért érdemes a bukott emberekre is figyelned?
Az elbukott vállalkozók, a csődbe ment cégek, a korán meghalt emberek, a diétában kudarcot vallottak – ők mind nagyon fontos mintát jelentenek, ha valóban a valóságot akarjuk megérteni. A temetők tele vannak 50 évesnél fiatalabbakkal, akik valamilyen egészségügyi hibát követtek el, de róluk nem forgatnak dokumentumfilmet „A csodás betegségmegelőzés sztorija” címmel. A vállalkozók többsége csődbe megy pár éven belül – a KSH adatai alapján Magyarországon évente több tízezer cég szűnik meg (Központi Statisztikai Hivatal, 2022). De ezekről a csődökről alig találni részletes és nyilvános elemzést. Mégis, a legtöbb tanulságot éppen az ilyen bukások rejtik. Ha megérted, milyen hibák vezettek a vélt vagy valós kudarchoz, akkor jelentősen megnő az esélyed arra, hogy ugyanebbe a csapdába ne sétálj bele.
A túlélési torzítás elleni küzdelemben tehát fontos, hogy ne csak a top 1% vagy épp a top 0,1% sikeresekre figyelj. Kutass, keress esettanulmányokat, blogbejegyzéseket, videókat, amelyek a hibákról, a csődről, a bukásról szólnak. Nézd meg, milyen döntések voltak rosszul ütemezettek, milyen piaci változásokra nem reagáltak, vagy milyen belső konfliktusok vezettek ahhoz, hogy a vállalkozás lehúzta a rolót. Ilyen módon tisztább képet kaphatsz arról is, hogy mivel érdemes foglalkoznod, és mit tanácsos elkerülnöd.
A szerencse szerepe: nem elhanyagolható tényező
Nem szabad elfelejteni, hogy olykor tényleg a szerencse (vagy szerencsétlenség) dönti el, melyik cég marad fenn és melyik zuhan a süllyesztőbe. Ha valaki időben érzett rá, hogy a közösségi média marketing mekkora üzlet lesz, akkor hihetetlen ütemben nőhetett a vállalkozása, míg egy ugyanolyan képességekkel bíró másik vállalkozó lemaradhatott. Számos kutatás rámutatott, hogy a szerencse szerepe gyakran nagyobb, mint amennyit a sikeres vállalkozók beismernek. Sokan hajlamosak utólag úgy beállítani a történetüket, hogy a saját zsenialitásuknak köszönhetik a sikert, és meg sem említik a piaci körülmények kedvező együttállását.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tehetség vagy az erőfeszítés ne számítana. Ha azonban csak a sikeresek mondatait hallod, könnyen juthatsz arra a téves meggyőződésre, hogy a „csodarecept” pusztán a kemény munkából és a kitartásból fakad. Miközben a szerencsefaktor rejtve marad, a sikertelenek, akik ugyanúgy keményen dolgoztak, nem jutnak szóhoz. Míg a sikeresek saját példájukból azt a következtetést vonják le, hogy a kemény munka mindent meghoz, addig a bukottak példái is ékesen bizonyítják, hogy néha bizony nem elég.
Kutatási eredmények: mennyi a valószínűsége a sikernek?
A vállalkozások fennmaradási rátájáról számos statisztika készült. Az Európai Bizottság (2020) jelentése szerint az újonnan induló kis- és középvállalkozások körülbelül 40-50%-a becsukja a kapuit 5 éven belül. Ezt a számot tovább rontja az, ha a gazdasági környezet instabil, vagy éppen globális válsághelyzet bontakozik ki. Magyarországon a cégnyilvántartások alapján havonta több száz, de akár ezer új vállalkozás is elindulhat, ám jelentős részük 1-2 éven belül megszűnik. A webáruházak vagy a marketinges vállalkozások esetében pedig még rosszabbak is lehetnek az arányok, mivel rendkívül telített a piac, és a belépési küszöb is alacsonyabb (kell egy működő weboldal, minimális tőke, és máris próbálkozhatsz).
Ha csak a felszínen látod, hogy „mennyi új webshop nyitott, és mennyi lett sikeres”, könnyen juthatsz arra a konklúzióra, hogy ez egy garantáltan jövedelmező üzlet. De ha mélyebben vizsgálod, hamar kiderül, hogy bizony a legtöbben csendben eltűnnek. Az is gyakori, hogy valaki véletlenül elkapja az aktuális trendet, például hirtelen nagyot robban a környezetbarát termékek piaca, és a szerencsés vállalkozó pont ilyen niche-termékeket árul. Később lehet, hogy ugyanez a vállalkozó kipróbál egy másik ötletet, és óriásit bukik. Sajnos (vagy éppen szerencsére) az üzleti élet ilyen kiszámíthatatlan.
Mit tehetsz, hogy elkerüld a túlélési torzítás csapdáját?
Hogyan használhatod okosan a sikeresek példáit, miközben nem hagyod figyelmen kívül a bukottak tanulságait? Íme néhány javaslat:
- Keresd a „szkeptikus” nézőpontot: Olvass olyan elemzéseket, interjúkat, blogokat is, ahol bukott vállalkozók, elbocsátott vezetők, kiégett munkavállalók vallanak a hibáikról. Az ő tapasztalataik segíthetnek abban, hogy tényleg lásd a teljes képet.
- Vizsgáld a statisztikát: Ne elégedj meg azzal, hogy „ez a cég milliós profitot termel”. Nézd meg, mennyien buktak el ugyanabban az iparágban. Mérlegeld, mekkora volt a valószínűsége, hogy a cég sikerre viszi az ötletet, és hasonlítsd össze több szereplő teljesítményét.
- Kérdezz rá a balsikerekre is: Ha lehetőséged van beszélgetni egy sikeres vállalkozóval, ne csak azt kérdezd, mitől lett sikeres, hanem azt is, hogy mik voltak az út közbeni kudarcai, rossz döntései, és ő hogyan kezelte azokat. Ezekből sokszor többet tanulhatsz, mint a sikersztorikból.
- Ismerd el a szerencsefaktort: Vedd észre, hogy a nagy teljesítmények mögött gyakran vannak szerencsés pillanatok. Ez nem von le semmit a kemény munkából, de tudd, hogy nem mindenki indul ugyanolyan körülmények közül.
- Tanulj a saját kudarcaidból: A bukás nem jelenti a világ végét, sőt sokszor akkor fejlődsz a legtöbbet, amikor hibát követsz el. A kérdés, hogy mersz-e tanulni belőle, vagy inkább megpróbálod eltussolni, „elfelejteni” a fájó pontokat.
Hogyan hat rád pszichológiai szempontból a túlélési torzítás?
A túlélési torzítás a motivációra és az önértékelésre is hatással lehet. Ha folyamatosan csak a győzteseket látod, és azt hallod, hogy mennyire könnyedén értek el hatalmas sikert, akkor hajlamos lehetsz azt gondolni, hogy te valamit rosszul csinálsz, ha ugyanez neked nem jön össze. Ez frusztrációt és önértékelési problémákat okozhat, ami akár teljesítménycsökkenésbe, kiégésbe torkollhat (Maslach és Jackson, 1981). A pszichológiai nézőpontból tehát fontos észben tartani, hogy a látható sikerek mögött – a statisztikai valószínűségek alapján – rengeteg bukás áll. Ha ezt tudatosítod, máris kevésbé érzed magad „kudarcosnak”, ha elsőre nem sikerül megvalósítani az álmaidat. A kudarcok természetes velejárói a fejlődésnek, és nem azt jelentik, hogy alkalmatlan lennél.
Előremutató gondolatok és konklúzió
A túlélési torzítás nem azt jelenti, hogy ne figyelj a sikeres emberek tanácsaira – sőt, dehogy! Inkább arról van szó, hogy a helyes döntéseidhez mindkét oldalról be kell gyűjtened az információt. Hallgasd meg a nyerteseket, de közben keresd a vesztesek, a lemaradók, a megbukottak történeteit is. Nem mindenki lesz hangos a saját kudarcaival, neked viszont pont az jelenthet előnyt, ha levonod belőlük a tanulságokat. Az üzleti élet tele van villámgyorsan felívelő, majd látványosan becsődölő startupokkal, és még több láthatatlan kisvállalkozással, amik már az első év után lehúzzák a rolót.
Ha úgy tekintesz a sikertörténetekre, mint a jéghegy csúcsára, akkor tudatosítanod kell, hogy a jéghegy nagyobb része láthatatlan a vízfelszín alatt. Ha szeretnél tartós eredményeket elérni, fontos, hogy ezt a rejtett részt is megértsd, különben csupán a marketingkönyvek felszínes mantráit fogod szajkózni – „jobb csapat, jobb rendszer, több kitartás” –, és közben könnyen elkerülheted a lényeget: a legtöbbet a hibáidból tanulsz.
A pszichológiai, üzleti és marketing szempontok összefonódnak ebben a kérdésben. Pszichológusok figyelmeztetnek a kognitív torzításokra, menedzsmentkutatók rámutatnak a szerencse és a rejtett erőforrások szerepére, a marketingszakértők pedig jól tudják, milyen hatékonyan lehet „eladni” egy sikersztorit. A valóság azonban összetettebb: a sikert és a kudarcot nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. A szerencse, a kitartás, a piaci helyzet, az emberi kapcsolatok és a személyiségtényezők mind-mind befolyásolják, mi lesz a végeredmény. Ha ezt elfogadod, és felelősen kezelsz minden információt, akkor képes leszel reális terveket szőni, és az elkerülhetetlen kudarcokból is új távlatokat nyithatsz.
Ne feledd: a túlélési torzítás azt sugallja, hogy a látható sikeresek módszere jelenti a biztos utat. Holott sokkal kevesebb hangsúlyt kapnak azok a módszerek, amelyekkel kicsit kevesebb szerencsével, nehezebb indulóhelyzetből is működőképes stratégiát építhetsz. A legnagyobb fejlődést épp a kiesett repülők helyzete világíthatja meg: vagyis a te dolgod, hogy a láthatatlan tapasztalatokkal is gazdagodj.
Így, ha legközelebb megkérdezel egy 110 éves embert, milyen az „élet elixírje”, hallgasd végig, de közben emlékezz rá, hány százezer ember nem érte meg azt a kort, és milyen okok vezettek oda. Ha egy 100 milliárdos cégvezérrel beszélgetsz, figyelj a sikersztorira, de kérdezz bátran a buktatókról is. És ha csak egy diétával szenvedő ismerősöd akad, ne vedd készpénznek, hogy a fast food fogyasztása „simán belefér” – lehet, hogy ő csak genetikai lottót nyert. A teljes képhez mindezek ismerete is kell. Így leszel felkészült, tudatos, és képes arra, hogy a saját utadat járd, figyelembe véve a siker és a bukás valódi, árnyalt történeteit.
