A Facebook mára a mindennapjaink részévé vált: 2004-es indulása óta világszerte mintegy 2 milliárd ember használja naponta. E páratlan elterjedtség mellett egyre több kutatás vizsgálja, milyen pszichológiai hatásai vannak a közösségi média használatának. Különösen a fiatalok mentális egészségével kapcsolatban merültek fel aggodalmak, mivel a 2010-es évektől jelentősen emelkedett a szorongásos és depressziós esetek száma. Az Egyesült Államokban például a 10–24 évesek körében 2007 és 2017 között 57%-kal nőtt az éves öngyilkossági ráta, ami egybeesik a Facebook és más közösségi oldalak rohamos térnyerésével. Természetesen a korreláció nem jelent automatikusan okozati kapcsolatot, de a párhuzamos trendek felhívták a figyelmet arra, hogy jobban megértsük a Facebook használat és a mentális egészség, a társas összehasonlítás, a függőség és a politikai polarizáció közötti összefüggéseket. Az alábbiakban ezeket a területeket tekintjük át tudományos kutatások eredményeire támaszkodva.
Hatás a mentális egészségre
Számos kutatás kereste az összefüggést a Facebook-használat és a mentális egészség között, különös tekintettel a depresszióra és a szorongásra. Kezdetben többnyire korrelációs eredmények álltak rendelkezésre – vagyis azt láttuk, hogy akik többet használják a közösségi médiát, azok között gyakoribb a mentális distressz, de nehéz volt eldönteni, hogy melyik az ok és melyik az okozat. Lehetséges ugyanis, hogy a depressziósabb emberek fordulnak gyakrabban a közösségi médiához vigaszért, nem pedig fordítva.
Az elmúlt években azonban új, oksági bizonyítékok jelentek meg. Egy nagyszabású kutatás kihasználta, hogy a Facebook fokozatosan terjedt el az amerikai egyetemeken: 2004-ben először csak a Harvard hallgatói férhettek hozzá, majd egyetemenként vezették be, míg 2006-ra mindenki számára elérhetővé vált. A kutatók 430 000 egyetemi hallgató egészségügyi felméréseit elemezték ebből az időszakból, és összevetették azokkal az időpontokkal, amikor az adott campuson megjelent a Facebook. Eredményeik szerint a Facebook bevezetése után szignifikánsan romlott a hallgatók mentális egészsége: az egyetemi szintű Facebook-hozzáférés megjelenése 7%-kal növelte a súlyos depresszió előfordulását, és 20%-kal a szorongásos zavarok arányát a diákok körében. A mentális egészség általános romlása számszerűsítve kb. 20%-a volt annak a negatív hatásnak, amit például a munkanélkülivé válás okoz az emberek jólétében. Ezek az adatok erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Facebook használata hozzájárulhat a hangulati zavarok gyakoribbá válásához, nem pusztán együtt jár velük.
Az oksági vizsgálatok eredményeit a korábbi korrelációs kutatások is alátámasztják. Egy 2022-es meta-analízis 26 vizsgálat adatait összesítve megállapította, hogy minél több időt tölt egy fiatal a közösségi médián, annál nagyobb a depresszió kockázata. A depresszió kialakulásának kockázata hozzávetőleg 13%-kal nő minden további napi közösségimédia-használattal töltött óra esetén. Ráadásul ez a kapcsolat a lányoknál erősebbnek bizonyult, mint a fiúknál, ami arra utal, hogy bizonyos csoportok – például a serdülő lányok – sebezhetőbbek lehetnek a közösségi média negatív hatásaival szemben. Fontos kiemelni, hogy a közösségi média használata önmagában nem determinál mentális betegségeket; a hatás mechanizmusa és erőssége több tényezőtől függ (például az egyén önértékelésétől, meglévő szociális támogató hálózatától, vagy attól, hogy aktívan vagy passzívan használja-e a platformot). Mindazonáltal a trend egyértelmű: a túlzott Facebook-használat összefügg a mentális egészség romlásával, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy részben okozója is lehet annak.
Érdekes módon a Facebook hatása idővel fokozódhat. A fent említett egyetemi vizsgálatban azt találták, hogy minél hosszabb ideje volt jelen a Facebook egy diáknak az életében, annál nagyobb volt nála a mentális romlás mértéke. Vagyis a hosszan tartó, folyamatos használat kumulatív hatással járhat. Összességében tehát a kutatások alapján elmondható, hogy a Facebook intenzív használata növelheti a depresszió és szorongás kockázatát, hozzájárulhat a hangulat romlásához és az általános jóllét csökkenéséhez. Ez különösen aggasztó fiatal korban, de a hatások idősebb felhasználóknál is jelentkezhetnek.
Társas összehasonlítás és önértékelés
Mi állhat a közösségi média és a mentális egészség közötti negatív kapcsolat hátterében? A szakemberek egyik fontos magyarázó tényezőként a társas összehasonlítást azonosították. A Facebookon az emberek hajlamosak életük legjobb pillanatait megosztani – nyaralási fotók, szakmai vagy személyes sikerek, gondosan retusált és válogatott tartalmak jelennek meg az üzenőfalakon. Az így kialakuló „kirakatélet” könnyen torz képet ad: a felhasználó azt láthatja, mintha ismerősei élete csupa boldogság és izgalom lenne. Aki ezt nap mint nap figyeli, óhatatlanul önmagát kezdi hasonlítgatni mások idealizált bemutatkozásaihoz. Ez a folyamat gyakran irigységhez és elégedetlenséghez vezethet, aláásva az egyén önértékelését és élettel való elégedettségét.
Egy német kutatás rámutatott, hogy a Facebook használata során nagyon gyakori az irigység érzése, és ez jelentősen befolyásolja a felhasználók hangulatát. Több mint egyharmad a a felmérésben megkérdezett Facebook-felhasználóknak arról számolt be, hogy a platform használata után túlnyomórészt negatív érzéseik támadtak, elsősorban frusztráció. A vizsgálat szerint ennek fő oka az volt, hogy irigyelték “Facebook-barátjaik” életét, eredményeit. A felhalmozódó irigység egy „irigységspirált” indíthat el: az emberek a féltékenység hatására szebbnek és sikeresebbnek próbálják mutatni magukat a közösségi oldalon, ami viszont újabb irigységet vált ki másokban. Kiderült az is, hogy különösen azok vannak kitéve ennek a negatív érzelmi hatásnak, akik csak passzívan figyelik ismerőseik posztjait, de maguk kevésbé vesznek részt párbeszédben vagy tartalomkészítésben. A passzív használat – amikor valaki csak “leskelődik” és görget, de nem kommunikál – felerősíti a társas összehasonlítást és az irigységet, hiszen ilyenkor az egyén kívülállóként szemléli mások sikereit, saját magát pedig leértékeli.
Az irigység és az örökös összehasonlítás káros hatással van az önértékelésre és a jóllétre. Ugyanez a német felmérés kimutatta, hogy szoros negatív kapcsolat van a Facebookon érzett irigység és a szubjektív életelégedettség között. Magyarán, minél erősebb valakiben az irigység a Facebookon látottak hatására, annál kevésbé elégedett az életével. Hasonló következtetésre jutottak más kutatók is: a folyamatosan pozitív tartalmaknak való kitettség – például a barátok sikereiről szóló hírek, előnyös fotók – torzíthatja az ember saját életének megítélését. Könnyen kialakulhat az az érzés, hogy “mindenkinek jobb dolga van, mint nekem”, ami depresszív gondolatokat szülhet. Az említett egyetemi kutatás szerzői is arra jutottak, hogy a Facebook negatív mentális hatásainak hátterében nagy valószínűséggel a társas összehasonlítás áll. A felhasználók a Facebookon folyamatosan másokkal vetik össze magukat – gyakran irreális mércékkel –, és ez különösen a sebezhetőbb fiataloknál ronthatja a hangulatot és az önbecsülést.
Fontos hozzátenni, hogy a társas összehasonlítás jelensége nem új keletű, de a közösségi média felnagyítja azt. Míg korábban az ember főként a közvetlen környezetéhez mérhette magát, addig a Facebookon százak vagy ezrek életébe nyer bepillantást, sokszor szűretlenül látva a legirigylésreméltóbb pillanatokat. A platform algoritmusai is hajlamosak előtérbe helyezni a népszerű, sok reakciót kiváltó posztokat – amelyek gyakran pont azok a tartalmak, amik mások irigységét felkelthetik (pl. látványos utazások, jelentős életesemények). Ez egy ördögi körforgást hozhat létre: az emberek a pozitív visszajelzés reményében egyre idealizáltabb képet festenek magukról online, ami pedig a nézőkben egyre erősebb kisebbrendűségi érzést kelthet. Összességében a kutatások alapján a Facebook egyfajta pszichológiai tükörként működik: aki gyakran nézeget másokat a közösségi oldalon, az könnyen elégedetlenebbnek érezheti a saját életét a látottak fényében.
Függőség és túlzott használat
A Facebookot és más közösségi médiaplatformokat úgy tervezik, hogy a felhasználót minél tovább aktív részvételre ösztönözzék. A hírfolyam végtelen görgetése, az értesítések, a lájkok mind azt a célt szolgálják, hogy visszatérjünk és minél több időt töltsünk az oldalon. Nem véletlen, hogy sokan tapasztalják: ha csak egy percre akarnak felnézni a Facebookra, végül hosszú időzítés lesz belőle. A jelenség hátterében idegtudományi folyamatok állnak. Amikor interakcióba lépünk a közösségi médiával – például kapunk egy lájkot egy bejegyzésünkre vagy érdekes új posztot találunk – az agyunk jutalmazó központja aktiválódik, és dopamin szabadul fel. A dopamin egy “jó érzés” keltő vegyület, ami örömérzetet társít az adott tevékenységhez. Mivel ezek az apró jutalmak (lájkok, pozitív visszajelzések) gyakran kiszámíthatatlanul, változó időközönként érkeznek, a Facebook használata hasonlóvá válhat egy nyerőgéphez: sosem tudhatjuk, mikor jön a következő “nyeremény”, de a lehetősége ott tart minket a gép előtt. Ez a fajta változó jutalmazás az egyik legerősebb módja a viselkedés rögzítésének – ahogy azt például a szerencsejáték-függőség esetében is látjuk.
A platformok tehát úgy vannak kialakítva, hogy addiktívak legyenek, ami összefüggésbe hozható a szorongás és depresszió magasabb szintjével is. Egy reprezentatív felmérés szerint az amerikai felnőttek 69%-a, a tinédzsereknek pedig 81%-a használ valamilyen közösségi médiafelületet, így a lakosság jelentős része ki van téve az ezzel járó potenciális kockázatoknak. A Facebook-függőség fogalma mára a tudományos szaknyelvben is megjelent, bár fontos hangsúlyozni, hogy egyelőre nem hivatalos diagnózis. A pszichiátriai diagnosztikai kézikönyvekben (DSM-5) a közösségi média függőségét önálló betegségként még nem ismerik el, de a viselkedési addikciók kategóriájában tárgyalják, az internet- és játékfüggőség rokonaként. A szakirodalomban a “Facebook-függőség” kifejezést olyan kényszeres, túlzott Facebook-használatra alkalmazzák, amely a hangulat módosítását szolgálja és negatív következményekkel jár az egyén életére nézve. Vagyis az érintett személy úgy érzi, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás: akkor is órákat tölt a platformon, ha ezzel saját magának árt (például az alvás rovására megy, vagy elhanyagolja miatta a munkát/tanulást). Természetesen nem minden sokat Facebookozó ember függő – a függőséghez a kontroll elvesztése és a negatív hatások figyelmen kívül hagyása is társul.
Hasonlóan más addikciókhoz, a Facebook-függőség tünetei is jól leírhatók bizonyos ismérvekkel. A klinikai megfigyelések és kérdőíves kutatások szerint az alábbi jelenségek figyelhetők meg a problémás használóknál:
• Tolerancia: egyre több időt és aktivitást igényel a Facebook ahhoz, hogy a felhasználó ugyanazt az elégedettségérzést elérje, mint korábban. Fokozatosan nő az “adag”: míg eleinte napi pár perc is elég volt, később már órákra van szükség a kielégüléshez.
• Megvonási tünetek: nyugtalanság, szorongás, ingerültség vagy üresség érzése jelentkezik, ha az illető nem fér hozzá a Facebookhoz vagy megpróbálja csökkenteni a használatot. Ezek a tünetek hasonlítanak ahhoz, amit más függőségek (pl. dohányzás) esetén tapasztalunk, amikor az illető megpróbál leszokni.
• Szaliens viselkedés (a tevékenység kiemelt szerepe): a Facebook a felhasználó életének központi elemévé válik. Állandóan ezen jár az esze, és a mindennapi tevékenységek is a Facebook köré szerveződnek. Például a napját a közösségi médiás rutin határozza meg (felkelés utáni azonnali görgetés stb.), és más elfoglaltságait is félbeszakítja a platform ellenőrzése miatt.
• Konfliktusok: a mértéktelen Facebook-használat összetűzésbe kerül a való élettel. Az illetőnek problémái adódnak miatta a munkahelyén vagy az iskolában (pl. a közösségi média elvonja a figyelmét a feladatokról), illetve a személyes kapcsolataiban (viták a családdal a túlzott internetezés miatt, elhanyagolt baráti kapcsolatok stb.).
• Visszaesés: sikertelen kísérletek történnek a használat szabályozására vagy abbahagyására. Még ha el is határozza, hogy kevesebbet használja a Facebookot, az illető rövid időn belül visszatér a korábbi szintű használathoz, és újra a régi mintázat szerint kezd posztolni/görgetni.
A fenti tünetek alapján a Facebook-függőség viselkedéses addikcióként értelmezhető, hasonló mechanizmusokkal, mint mondjuk a szerencsejáték-függőség. Kutatások kimutatták, hogy akárcsak más függőségeknél, itt is szerepet játszhatnak bizonyos személyiségjegyek: például a nárcisztikus vagy extravertált személyiségek hajlamosabbak lehetnek a közösségi médiában keresni a visszaigazolást, és így jobban rabjává válhatnak. A függőség kialakulásával gyakran egyéb mentális problémák is együtt járnak. Longitudinális vizsgálatok találtak már összefüggést a Facebook-függőség és a depresszió, szorongás, stressz között. Nehéz azonban meghatározni, hogy a mentális zavar hajlamosít-e a függőségre, vagy a függőség súlyosbítja a mentális zavart – valószínűleg kölcsönhatásról van szó.
Nem szabad elfelejteni, hogy a közösségi média használata önmagában nem káros, sőt bizonyos mértékig pozitív élményeket is nyújthat (kapcsolattartás, információszerzés, közösséghez tartozás érzése). A gond akkor kezdődik, ha a használat kontrollálhatatlanná válik és átveszi az uralmat más életterületek felett. Felmérések szerint 2016-ban az átlagos amerikai napi 40 percet töltött Facebookon, és a 18–24 éves fiatalok fele rögtön ébredés után ellenőrizte a közösségi oldalát. Ezek az adatok jelzik, milyen erősen beépült a platform a mindennapokba. A függőség megelőzése érdekében a szakemberek tudatos használatot javasolnak: érdemes időkorlátokat beállítani, digitális detoxot tartani, vagy akár szakember segítségét kérni, ha valaki úgy érzi, nem ura többé a közösségimédia-használatának. A túlzott használat mentális és fizikai egészségügyi következményei – az alvászavaroktól a szorongáson át a mozgáshiányig – komolyak lehetnek, ezért fontos a megfelelő egyensúly megtalálása.
Politikai polarizáció és „visszhangkamrák”
A Facebook nemcsak egyéni szinten, hanem társadalmi szinten is kifejti hatását. Az utóbbi években komoly figyelem irányul arra, hogyan befolyásolja a közösségi média a politikai nézeteket és a társadalmi diskurzust. Felmerült, hogy a Facebook hozzájárul a politikai polarizáció erősödéséhez, vagyis ahhoz, hogy a társadalom ellentétes táborokra szakadjon, amelyek egyre kevésbé értik meg egymást. Ennek egyik kulcsa a közösségi médiában kialakuló úgynevezett „visszhangkamra” jelenség. A Facebookon az emberek hajlamosak hasonló gondolkodású ismerősöket követni, belépni olyan csoportokba, amelyek az ő véleményüket osztják, és olyan híroldalakat lájkolni, amelyek összhangban vannak a saját politikai nézeteikkel. Emellett a Facebook hírfolyamának algoritmusa is arra törekszik, hogy a felhasználónak „releváns” tartalmat mutasson – ez gyakran azt jelenti, hogy a korábbi aktivitás alapján személyre szabott, az ízlésének megfelelő posztokat lát főként. Az eredmény egy olyan információs buborék lehet, amelyben az illető nagyrészt csak a saját politikai oldala narratívájával találkozik, míg az eltérő vélemények láthatatlanná válnak számára.
Empirikus kutatások igazolták, hogy a Facebook hírfolyama sok felhasználónál erős torzítást mutat a hasonló nézetek irányába. Egy 2020-ban lezajlott nagy elemzés szerint egy átlagos amerikai Facebook-felhasználó hírfolyamának kb. 50%-át olyan hírek és bejegyzések tették ki, amelyek egyeztek a saját politikai beállítottságával, és mindössze 15%-a származott ellenkező politikai oldalról származó forrásokból. Ráadásul a felhasználók egy jelentős része szinte teljesen egyoldalú információs közegben volt: a vizsgált amerikai felnőttek 20%-ánál a politikai tartalmak legalább 75%-a egybevágott a saját nézeteikkel, tehát náluk nagyon erős echo chamber alakult ki. Ilyen környezetben az emberek ritkán találkoznak kihívó vagy ellentétes véleményekkel, ami megerősítheti a saját nézeteiket és azt az érzést keltheti, hogy az ő álláspontjuk az egyedül helyes normális vélemény. Ez pszichológiai szempontból a megerősítési torzítást erősíti: hajlamosak vagyunk azokat az információkat elfogadni, amelyek igazolják a korábbi hitünket, és elutasítani azokat, amelyek ellentmondanak neki.
A visszhangkamrák léte hosszú távon a nézetek radikalizálódásához vezethet. Egy komplex rendszereket vizsgáló tanulmány rámutatott, hogy ha az emberek főként hasonló véleményű társakkal vannak összekapcsolva, akkor idővel egymás álláspontját egyre szélsőségesebbé erősíthetik. A hálózati modellezés szerint amikor az egyén csak egynemű visszajelzéseket kap a közösségi hálózatában (mindenki helyesel vagy ugyanazt hangoztatja), akkor hiányzik a kiegyensúlyozó hatás, és a csoport véleménye együtt tolódhat el egy végletesebb irányba. Ezzel szemben ha sokféle nézőpont van jelen egy személy kapcsolati hálójában, az eltérő véleményű ismerősök mérséklő hatást gyakorolnak egymásra, és kevésbé alakul ki polarizáció. A közösségi média tehát nem csupán leképezi, hanem alakítja is a politikai véleményeket: az online hálózatok szerkezete átformálhatja az emberek attitűdjeit azáltal, hogy milyen információkat enged át és milyeneket szűr ki.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kép nem fekete-fehér. Egy 2023-ban publikált kísérletsorozat arra világított rá, hogy önmagában az algoritmus módosítása nem oldja meg a polarizáció problémáját. Kutatók egy csoportja a Facebook együttműködésével olyan kísérletet végzett az Egyesült Államokban, amelyben a 2020-as elnökválasztási kampány idején egyes felhasználóknál lecsökkentették a politikailag egyoldalú tartalmak arányát a hírfolyamban. Meglepetésre azt találták, hogy ez a beavatkozás nem változtatta meg érdemben a felhasználók politikai attitűdjeit vagy polarizáltságát a vizsgált rövid időszakban. Ez arra utal, hogy a polarizáció egy összetett, mélyebb gyökerű jelenség, amelyet nem lehet pusztán technikai úton, a feed átállításával egyik napról a másikra feloldani. Valószínű, hogy a felhasználók tudatos tartalomválasztása is fontos szerepet játszik: ha valakit nem érdekelnek az ellenkező oldal véleményei, akkor hiába jelenne meg számára több “túloldali” hír, nem fogja elolvasni vagy elfogadni azokat. A korábbi vizsgálatok is azt mutatták, hogy a közösségi médiában a felhasználók aktivitása – például mire kattintanak – legalább olyan erősen befolyásolja, mit látnak, mint az algoritmus beállításai.
Mindazonáltal a közösségi média terepe termékeny talajt biztosít a félretájékoztatás és a szenzációhajhász, megosztó tartalmak terjedéséhez, ami közvetve erősítheti a polarizációt. A Facebookon villámgyorsan terjedhetnek álhírek vagy manipulatív információk, amelyek gyakran éppen az érzelmekre és indulatokra hatva váltanak ki nagy aktivitást. Ezek a tartalmak sokszor szélsőséges nézeteket erősítenek (például összeesküvés-elméletek, démonizáló politikai üzenetek), és mivel a Facebook algoritmusa jutalmazza a nagy elköteleződést kiváltó posztokat, ezek még több ember hírfolyamába eljuthatnak. Így egy ördögi kör alakulhat ki: a megosztó tartalom polarizálja a közönséget, a polarizált közönség pedig még fogékonyabb lesz a hasonló tartalmakra, amit a rendszer tovább terít. A politikai polarizáció tehát a közösségi média korában önmagát erősítő folyamattá válhat, ahol a Facebook egyszerre tükör és motor: visszatükrözi a társadalmi megosztottságot, de egyben rá is erősít arra azáltal, ahogyan összeköti és szétválasztja az embereket.
Következtetés
Összefoglalva, a Facebook és más közösségi média platformok jelentős pszichológiai hatást gyakorolnak felhasználóikra. A kutatások szerint a mentális egészség terén a tartós és intenzív Facebook-használat hozzájárulhat a depresszív és szorongásos tünetek gyakoribbá válásához, különösen a fiatalabb korosztályban. Ennek egyik fő mozgatórugója a társas összehasonlítás: a mások idealizált életeivel való szembesülés sokaknál önértékelési problémákhoz, irigységhez és elégedetlenséghez vezet. A Facebook használata ráadásul függőséget is kialakíthat: az agy jutalmazó mechanizmusait kihasználva a platform magához láncolja a felhasználót, akinél idővel ugyanúgy megjelenhetnek a tolerancia és megvonás tünetei, mint bármely más addikciónál. Végül, társadalmi szinten a Facebook formálhatja a politikai véleményeket és fokozhatja a polarizációt azáltal, hogy visszhangkamrákba zár minket, ahol saját nézeteink visszhangjait halljuk csupán.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Facebook hatásai nem egyértelműen csak negatívak – a közösségi háló nyújthat pozitív élményeket, közösségi támogatást és információkat is. Ugyanakkor a tudományos bizonyítékok rámutatnak a kockázatokra, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. A platform pszichológiai hatásai összetettek: személyes és társadalmi szinten egyaránt jelentkeznek. A mentális jóllét megőrzése érdekében érdemes tudatosan viszonyulni a közösségi médiához – ismerni a buktatókat (mint az irreális összehasonlítások vagy a függőség veszélye) és korlátokat szabni a használatnak. Társadalmi szinten pedig kihívást jelent, hogyan őrizzük meg a nyilvános párbeszéd sokszínűségét a filterbuborékok világában. A Facebook pszichológiai hatásainak megértése és kezelése tehát napjaink fontos feladata mind az egyéni felhasználók, mind a szakemberek és döntéshozók számára – hiszen a közösségi média velünk marad, rajtunk múlik, hogyan hat ránk.
