A modern gazdaságban a pénzforgalom nélkülözhetetlen eleme a vállalatok, háztartások és az állami szereplők működésének. Ha valaki – mint Gábor – ideiglenesen le tud mondani pénzéről (megtakarítás), akkor lesz, aki – mint Kálmán – éppen pénzre szorul (hitel). E két oldal találkoztatásában segítenek a pénzügyi közvetítők, elsősorban a bankok és egyéb pénzügyi intézmények. Az alábbiakban áttekintjük a pénzügyi közvetítés alapjait, a bankrendszer fajtáit, a központi bank (jegybank) és a kereskedelmi bankok fő feladatait.

1. Kinek van, kinek nincs? – Pénzügyi közvetítők a gazdaságban

Gábornak van felesleges pénze, amit egy jövőbeni nagyobb vásárlásra szán. Kálmánnak pedig sürgősen szüksége van pénzre, például a szélvihar által megrongált tető megjavításához. Alapvetően két oldal jelenik meg a pénzpiacon: a megtakarítók (pénzkínálat) és a forrást igénylők (pénzkereslet). Ha Gábor közvetlenül ismerné Kálmánt és megbízna benne, akkor kölcsön is adhatná neki a szükséges összeget. A valóságban azonban mindezek intézményesülve történnek, jellemzően egy pénzügyi közvetítőn (pl. bankon) keresztül.

„A megtakarítás valójában elhalasztott fogyasztás, míg a hitelfelvétel előrehozott fogyasztás.”

A gazdaság minden szereplőjének – legyen az magánszemély, vállalkozás vagy az állam – szüksége lehet hasonló közvetítőkre: a megtakarítók szeretnék biztonságban tudni a pénzüket és kamathoz jutni, míg a hiteligénylők beruházási, vásárlási terveiket azonnal szeretnék megvalósítani. Ebben segítenek a bankok és a többi pénzügyi szolgáltató.

2. Közvetlen és közvetett forrásközvetítés

Ha valaki közvetlenül, értékpapír formájában (például vállalati kötvény vásárlásával) ad hitelt egy vállalatnak, akkor közvetlenül vállal kockázatot. Ezzel szemben, ha a banknak adja a pénzét betétként, a bank nyújtja tovább a hitelt a vállalatnak. Ez esetben a kockázatot első körben a bank viseli, így a megtakarító (betétes) kiszámíthatóbb módon juthat kamathoz. Ez a közvetett forrásközvetítés lényege: a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak és más intézmények saját döntésük szerint helyezik ki a náluk összegyűlő forrásokat, csökkentve a finanszírozók (megtakarítók) egyedi kockázatát.

A magyar pénzügyi közvetítőrendszer működését – és a benne szereplő bankok, pénzügyi szolgáltatók tevékenységét – korábban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) ellenőrizte, napjainkban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látja el ezt a feladatot. A felügyelet célja a pénzpiac stabilitásának fenntartása, a fogyasztók védelme és a szabálysértések kiszűrése.

3. A bankrendszer két alaptípusa

Egy ország összes bankja és azok tevékenysége alkotja a bankrendszert, melynek központi eleme a jegybank (központi bank). Alapvetően kétféle bankrendszert különböztetünk meg:

• Egyszintű bankrendszer: Ebben az esetben a központi bank közvetlenül kapcsolatba kerül a gazdaság szereplőivel (vállalatok, háztartások, önkormányzatok), vezeti a számlájukat, és hiteleket nyújt nekik. Ez a modell elsősorban a szocialista tervgazdaságokban volt elterjedt. Magyarországon 1947–1987 között működött egyszintű bankrendszer.
• Kétszintű bankrendszer: A jegybank kizárólag a kereskedelmi bankokkal áll kapcsolatban, közvetlenül nem foglalkozik a vállalatok és a lakosság számlavezetésével. A kereskedelmi (üzleti) bankok a második szintet alkotják, ők végzik a lakossági, vállalati, önkormányzati számlavezetést, hitelezést és egyéb szolgáltatásokat. A világ legtöbb fejlett gazdaságában – így Magyarországon is – kétszintű bankrendszer működik.

4. A jegybank feladatai

A jegybank (központi bank) a gazdaság monetáris politikájának fő felelőse. Magyarországon ez a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Fő célja az árstabilitás megteremtése és fenntartása, de emellett számos más alapfeladatot is ellát:

• Monetáris politika végrehajtása: meghatározza a jegybanki alapkamatot, végez nyíltpiaci műveleteket (értékpapírok adás-vétele), betétet fogad el és hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, befolyásolja a pénzkínálatot és a kamatszinteket.
• Fizetési forgalom zavartalan működtetése: felügyeli a bankközi elszámolási rendszereket, és gondoskodik arról, hogy a fizetések gördülékenyen, biztonságosan menjenek végbe.
• Bankjegy- és érmekibocsátás: kizárólag a jegybank jogosult hivatalos fizetőeszköz (pénz) kibocsátására, és felügyeli a készpénz forgalmat, címletösszetételt.
• Deviza- és aranytartalékok kezelése: árfolyamok stabilizálása, piaci ingadozások csökkentése érdekében tart devizatartalékokat.
• Pénzügyi rendszer stabilitásának támogatása: kockázatelemzést végez, makrogazdasági környezetet és pénzpiacokat figyeli, és szükség esetén beavatkozhat a rendszer stabilitásának védelmében.
• Statisztikai feladatok: adatokat gyűjt, elemez és publikál a monetáris politika és a gazdaság helyzetéről.

A Magyar Nemzeti Bank törvényes mandátuma értelmében független állami intézmény, de az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozik. Vezetője a jegybankelnök, akit a köztársasági elnök nevez ki a miniszterelnök javaslatára, hatéves időtartamra.

5. A kereskedelmi bankok fogalma és tevékenysége

A kereskedelmi bankok profitorientált pénzügyi intézmények, amelyek alapvető tevékenysége betétgyűjtés, hitelezés és a fizetési forgalom lebonyolítása. Emellett számos egyéb pénzügyi szolgáltatást (például biztosításközvetítést, deviza- és valutaváltást, értékpapír-ügyleteket, pénzügyi tanácsadást) is nyújthatnak. A biztonságos működést törvények és felügyeleti szervek biztosítják, Magyarországon elsősorban az MNB látja el ezt a felügyeleti tevékenységet.

A kereskedelmi bankok legfontosabb ügyleteit az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• Betétügyletek: Itt a bank forráshoz jut, amikor a lakosság, vállalatok vagy akár más bankok pénzt helyeznek el nála (betét formájában). Ezekért kamatot fizet a betéteseknek. Előfordul, hogy a bank hitelt is felvehet a jegybanktól vagy más bankoktól, esetleg saját értékpapírt (pl. banki kötvényt) bocsát ki.
• Hitelügyletek: A bank pénzt helyez ki (vállalat, lakosság, állami szervek felé), s ezzel követelése keletkezik. A hitelnyújtás mellett a bank vásárolhat vállalati vagy állami kötvényeket is. A kint lévő hitelekért és befektetésekért kamat formájában bevétele származik.
• Fizetési forgalom lebonyolítása: A legtöbb pénzmozgás (bérfizetés, közüzemi számlák kiegyenlítése, vállalatok közötti átutalások) banki számlapénzforgalmon keresztül zajlik. A bankok ezért díjakat, jutalékokat számítanak fel (pl. átutalási, készpénzfelvételi díj).
• Egyéb bankszolgáltatások: Többek között a pénzváltás (valuta, deviza), értékpapír-ügyletek lebonyolítása, pénzügyi tanácsadás, lízing, biztosítás közvetítése, stb. Ezekért a bankok különböző díjakat vagy jutalékot számolnak fel.

6. A kereskedelmi bankok profitja

A kereskedelmi bankok elsődleges célja a nyereségtermelés. A profit forrásai a következők:

1. Kamatmarzs: A bank alacsonyabb kamatot fizet a betétekre, míg magasabb kamatért helyezi ki a pénzt hitelek formájában. A két kamatszint közötti különbségből (kamatmarzs) keletkező bevétel a bank egyik fő profitforrása.
2. Díjak, jutalékok: A fizetési forgalom lebonyolítása (átutalás, bankkártya-használat, számlavezetés), pénzváltás, értékpapír-ügyletek, biztosításközvetítés és egyéb szolgáltatások mind-mind díjkötelesek. Ezek a díjak, jutalékok egyre nagyobb szeletet képviselnek a banki bevételekben.
3. Egyéb befektetések, ügyletek nyeresége: Például állampapírok és vállalati kötvények adásvétele, devizaügyletek árfolyamnyeresége vagy a bank saját befektetési alapjának hozama is növelheti a banki profitot.

A mindennapokban ezt úgy tapasztaljuk, hogy a folyószámla-vezetésért, ATM-készpénzfelvételért, átutalásokért, sőt még a megszerzett kamatunk után is díjak, jutalékok jelennek meg. Hitel felvételekor nemcsak a kamatot, hanem sokszor kezelési költséget, folyósítási díjat, rendelkezésre tartási jutalékot is fizetnünk kell. A bankszolgáltatások összehasonlítására érdemes figyelnünk a Teljes Hiteldíj Mutató (THM) vagy a bankszámlákkal kapcsolatos költségek részletes feltüntetésére, ami segíthet a megfelelő bank vagy konstrukció kiválasztásában.

Összegzés

A pénzügyi közvetítők – elsősorban a bankok – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a modern gazdaságban: összegyűjtik a megtakarításokat, hitellel látják el a forrást keresőket, s ezzel hozzájárulnak a beruházások, a fogyasztás és a gazdasági növekedés élénkítéséhez. A bankrendszer két szintje (jegybank és kereskedelmi bankok) biztosítja, hogy a monetáris politika eszközei (kamat, pénzkínálat szabályozása) érvényesülhessenek, miközben az üzleti bankok versenye a mindennapi pénzügyekben is javítja a szolgáltatások színvonalát. Fontos azonban, hogy a fogyasztók és vállalkozások is tisztában legyenek a banki szolgáltatások költségeivel, és okosan válasszanak a különböző hitel- és betéti konstrukciók közül – hiszen végső soron az átgondolt pénzügyi döntések vezetnek a legnagyobb előnyökhöz.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.