Az elmúlt évek gazdasági és társadalmi folyamatai nyomán egyre több adat utal arra, hogy elszegényedés Magyarországon ismét aggasztó mértéket ölt. Bár a 2010-es évek elejéhez képest javultak a szegénységi mutatók, mégis számos jelenség figyelmeztet a lakosság életszínvonalának romlására. A koronavírus-járvány utóhatásai, a rekordmagas infláció és más válságok egyszerre nehezedtek a háztartásokra. Ennek eredményeként 2023-ban a szegénység kismértékben emelkedett, bár még mindig alacsonyabb, mint egy évtizeddel ezelőtt – akkor a magyarok több mint 30%-a, vagyis 3 milliónál is több ember volt kitéve a szegénység és kirekesztődés kockázatának . Jelen cikkben összegyűjtöttük a 10 legfontosabb tünetet és jelenséget, amelyek a magyar lakosság elszegényedését mutatják. Minden jelhez friss statisztikát, kutatási eredményt vagy hivatalos forrást is közlünk, hogy hiteles képet adjunk a magyar lakosság életszínvonaláról 2025-ben.
1. Emelkedő szegénységi mutatók és társadalmi kirekesztődés
A szegénységi ráta és a társadalmi kirekesztődés kockázatának mutatója hosszú évek javulása után ismét romlani kezdett. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint 2023-ban 1 millió 914 ezer fő élt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatával – ez a lakosság 20,2%-át jelenti, ami 0,5 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál . Noha ez az arány még mindig elmarad a 2010-es évek eleji több mint 30%-tól, az újbóli emelkedés figyelmeztető jel. Különösen veszélyeztetettek az idősek és bizonyos családtípusok: a 65 év feletti egyedül élők egyharmada szegénységben él , és kiugróan magas a szegénységi arány az egyszülős családok körében (közel 32%) valamint a három vagy több gyermeket nevelő háztartások körében (27,8%) . Ezek az adatok jelzik, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai fokozott anyagi nehézségekkel küzdenek, ami a lakosság elszegényedésének egyik legszembetűnőbb jele.
2. Rekordmagas infláció és megélhetési költségek
Az infláció ugrásszerű növekedése az utóbbi időben drasztikusan csökkentette a háztartások vásárlóerejét. 2022-ben az éves átlagos infláció 14,5% volt (az elmúlt negyed évszázad legmagasabb értéke), majd 2023-ban tovább gyorsult, elérve a 17,6%-ot . Ez messze a legmagasabb ütem volt az Európai Unióban ebben az időszakban, ami azt jelenti, hogy a magyar árak sokkal gyorsabban emelkedtek, mint a legtöbb uniós országban. A mindennapi megélhetési költségek látványosan megugrottak: az élelmiszerek 2022-ben átlagosan 26%-kal drágultak, 2023 elejére pedig egyes alapvető élelmiszerek ára a többszörösére nőtt. A tartósan két számjegyű infláció hatására a családoknak sokkal többet kell költeniük ugyanazokért a termékekért és szolgáltatásokért, ami életszínvonal-csökkenést eredményez. A magas infláció feléli a bérek értékét és arra kényszeríti a háztartásokat, hogy lemondjanak bizonyos kiadásokról vagy olcsóbb alternatívákat keressenek, ami egyértelmű tünete az elszegényedésnek.
3. Csökkenő reálbérek és vásárlóerő
A bruttó és nettó bérek nominálisan ugyan emelkednek, de nem tudják tartani a lépést az inflációval, így a dolgozók reálbére csökken. 2023-ban a KSH adatai szerint az egy főre jutó éves nettó jövedelem 13,3%-kal nőtt ugyan, de a 17,6%-os fogyasztóiár-emelkedés mellett a reáljövedelem 3,6%-kal visszaesett az előző évhez képest . Ez azt jelenti, hogy bár forintban többet kerestünk, ezért a pénzért kevesebbet lehetett vásárolni, mint egy évvel korábban. A vásárlóerő csökkenése különösen sújtja a fix jövedelműeket, a minimálbéren élőket és a nyugdíjasokat. 2022-ben és 2023-ban Magyarországon tapasztaltuk az első jelentős reálbér-csökkenést a 2010-es évek közepe óta, ami annak a jele, hogy a keresetek nem tudnak lépést tartani a megélhetési költségek emelkedésével. A csökkenő reálbérek hatására a családok költségvetése szűkül, kevesebb jut megtakarításra vagy nagyobb értékű fogyasztási cikkekre – ez pedig egyértelműen az elszegényedés Magyarországon zajló folyamatát jelzi.
4. Növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek
Az elszegényedés tünete nemcsak az átlagos életszínvonal esése, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése is. Magyarországon egyre nagyobbra nyílik az olló a magas és alacsony jövedelmű csoportok között. A legfrissebb jövedelmi adatok szerint az alsó és a felső jövedelmi ötöd átlagjövedelme között 2023-ban már ötszörös különbség volt – míg 2021-ben ez a szorzó még csak 4,3 volt, 2022-ben 4,8, tehát két év alatt jelentősen nőtt a szakadék . A leggazdagabb 20% jövedelme ma átlagosan tízszerese a legszegényebb 20% jövedelmének, ami magasabb egyenlőtlenséget jelent, mint az európai uniós átlag. Az OECD és más nemzetközi szervezetek is figyelmeztetnek arra, hogy a növekvő jövedelemkülönbségek gátolják a társadalmi mobilitást és hosszú távon az ország fejlődését. A társadalmi egyenlőtlenségek növekedése azt is eredményezi, hogy a szegényebbek még kiszolgáltatottabbá válnak a válságoknak, miközben a gazdasági növekedés hasznából aránytalanul kevés részesedés jut a társadalom alsó rétegeinek. Ez a jelenség erősíti az elszegényedést és az anyagi kiszolgáltatottság érzését a lakosság jelentős részében.
5. Fogyasztás visszaesése a háztartásokban
Az elszegényedés egyik közvetlen jele, hogy csökken a lakosság fogyasztása – az emberek kevesebbet engedhetnek meg maguknak, visszafogják kiadásaikat. A KSH adatai szerint 2023-ban a háztartások egy főre jutó összes fogyasztási kiadása 1,888 millió forint volt, ami ugyan folyó áron 10,1%-kal több az előző évinél, de a magas (17,6%-os) infláció miatt reálértéken 6,4%-os visszaesést jelent . Vagyis a családok fogyasztási volumene jelentősen zsugorodott. Különösen látványos a visszaesés az élelmiszerek és a szolgáltatások terén: hiába költöttünk folyó áron ~20%-kal többet élelmiszerre és vendéglátásra 2023-ban, a drasztikus áremelkedés miatt a megvásárolt mennyiség ezekből csökkent (élelmiszerekből ~4,6%-kal, vendéglátásból 3,8%-kal kevesebbet fogyasztott a lakosság) . Hasonlóképp, a közlekedésre fordított kiadások volumene is több mint 12%-kal zuhant, miután az üzemanyagárak egy év alatt közel 25%-kal emelkedtek . Mindez azt mutatja, hogy a háztartások kénytelenek voltak lemondani bizonyos fogyasztásról, csökkenteni például az autóhasználatot, kevesebb élelmiszert vagy alacsonyabb minőségű terméket vásárolni. A fogyasztás visszaesése egyértelmű jelzés: sok család csak a legalapvetőbb szükségletekre költ, és nehezebben engedhet meg magának korábban megszokott dolgokat, ami az elszegényedés tipikus tünete.
6. Apadó megtakarítások és növekvő eladósodottság
A lakosság pénzügyi tartalékainak csökkenése és a háztartások eladósodottságának növekedése szintén az elszegényedés fontos mutatója. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2024 harmadik negyedévében 70 milliárd forinttal csökkent a háztartások forintbetét-állománya, azaz lendületesen fogynak a magyarok megtakarításai . A magas infláció és az emelkedő megélhetési költségek arra kényszerítik az embereket, hogy hozzányúljanak a félretett pénzükhöz, és feléljék a tartalékaikat. Ahogy egy gazdasági elemzés fogalmaz: a mindennapok inflációs környezete torpedóként bombázza szét a lakossági megtakarításokat – az emberek szó szerint “felélik a jövőt” . Ugyanakkor a hitelfelvétel szerkezete is intő jel: a lakossági hitelek növekedése ma leginkább azokat a szegmenseket érinti, amelyek a megélhetés finanszírozását szolgálják . Vagyis sokan kénytelenek kölcsönökből fedezni a rezsit, az élelmiszert vagy épp a váratlan kiadásokat, ami növekvő eladósodáshoz vezet. Eközben a megtakarítási képesség drámaian alacsony: egy felmérés szerint a magyar lakosság mindössze 16%-a képes jövedelme több mint 10%-át megtakarítani, a többieknek ennél kevesebbet – sőt jelentős részüknek semennyit sem – sikerül félretenni . Több mint a lakosság fele gyakorlatilag egyáltalán nem tud megtakarítani a havi jövedelméből. A megtakarítások hiánya és a növekvő hitelterhek azt eredményezik, hogy sok család pénzügyi puffer nélkül marad, így egy váratlan kiadás vagy bevételkiesés könnyen adósságcsapdába sodorhatja őket – ez a jelenség pedig az elszegényedés előrehaladtával egyre gyakoribb.
7. Növekvő lakhatási költségek és rezsiválság
A lakhatás és rezsiköltségek 2025-ben a magyar háztartások kiadásainak kritikus elemei, és az e téren tapasztalható drágulás az elszegényedés fontos indikátora. Az ingatlan- és albérletárak az elmúlt években meredeken emelkedtek: 2022-ben az átlagos lakbérek országos szinten 15,1%-kal, Budapesten 15,7%-kal nőttek , és ezzel a bérleti díjak történelmi csúcsra értek. A saját lakás megszerzése is sokak számára elérhetetlenebbé vált, mivel az ingatlanárak 2015 óta több mint duplájára emelkedtek számos térségben, miközben a banki hitelkamatok 2023-ra 8-10% közötti szintre ugrottak. Emellett 2022 második felétől a kormány módosította a rezsicsökkentés szabályait, ami energiaár-robbanáshoz vezetett: 2022-ben a háztartási energia átlagosan 55,5%-kal drágult, ezen belül a vezetékes földgáz ára közel megduplázódott (+97,8%) egy év alatt . Az áram ára is 27,8%-kal emelkedett, ami súlyosan érintette a magas energiafogyasztású háztartásokat. Ennek következtében jelentősen nőttek a rezsiköltségek: sok családnak több tízezer forinttal kellett havonta többet fizetnie fűtésre, villanyra. Energia- és rezsiszegénység alakult ki, amely korábban a rezsicsökkentés évtizedében kevésbé volt jelen. Eurostat adatok szerint 2023-ban mintegy 700 ezer magyar (a lakosság 7,2%-a) nem tudta megfelelően fűteni az otthonát anyagi okok miatt, ami 250 ezerrel több embert jelent, mint egy évvel korábban . Ez a 53%-os növekedés drámai: jól mutatja, hogy a rezsiárak emelkedése miatt egyre többen kényszerülnek letekerni a fűtést a téli hónapokban. A rezsihátralékok is növekedésnek indultak: egyre több háztartás halmoz fel tartozást a közműszámlákon, vagy kerül kikapcsolás közelébe. Összességében a lakhatási és rezsiköltségek aránytalan emelkedése csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, sőt sokakat választás elé állít (fűtsenek vagy ételt vegyenek). Ez a jelenség az elszegényedés egyik legfájdalmasabb tünete, hiszen az otthon melege és biztonsága kerül veszélybe.
8. Romló egészségügyi mutatók és alacsony várható élettartam
Az életszínvonal romlása kihat az egészségre és a várható élettartamra is. Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam továbbra is elmarad az uniós átlagtól, és csak kis javulást mutat. 2023-ban országos átlagban 76,7 év volt a várható élettartam , miközben az Európai Unió átlaga 81 év felett van . Ez azt jelenti, hogy egy magyar állampolgár átlagosan közel 4-5 évvel rövidebb ideig él várhatóan, mint egy nyugat-európai. Ráadásul jelentős regionális különbségek vannak: az észak-magyarországi régióban mindössze 74,9 év a várható élettartam, ami a legalacsonyabb értékek közé tartozik Európában . Ezek a számok részben tükrözik az egészségügyi ellátórendszer problémáit, de szorosan összefüggnek a szociális helyzettel is. A szegényebb, hátrányos helyzetű térségekben élők rosszabb egészségi állapotban vannak, gyakrabban szenvednek krónikus betegségektől, és kevesebb erőforrással rendelkeznek az egészségük megőrzéséhez. A válságévekben sokan az egészségükön spórolnak: kevesebbet költenek megelőzésre, egészséges táplálkozásra vagy magán-egészségügyre, ami hosszabb távon rontja a népegészségügyi mutatókat. A várható élettartam stagnálása vagy lassú emelkedése és az EU-s sereghajtó pozíció intő jel, hogy a lakosság életszínvonala és jóléte nem megfelelő – hiszen ahol nagy a szegénység, ott sajnos az emberek élete is rövidebb és egészségben töltött éveik száma kevesebb.
9. Korrupció, rossz erőforrás-elosztás és bizalomvesztés
Az elszegényedés Magyarországon mögött részben strukturális okok, így az intézményi problémák és a korrupció is fellelhetők. A Transparency International által évente közzétett Korrupció Érzékelési Index (CPI) eredményei szerint hazánk immár harmadik éve a legkorruptabb EU-tagállamnak számít. A 2024-es rangsorban Magyarország mindössze 41 pontot ért el a 100-ból (ahol 0 a legkorruptabb), ezzel utolsó helyen áll az EU-ban, és a világ 180 országát tekintve is a 82. helyre került . Ez jelentős visszaesés: 2012-ben még 55 ponttal a 46. helyen álltunk, azóta 14 pontot rontottunk és 36 hellyel csúsztunk vissza . A magas szintű korrupció azt eredményezi, hogy az állami erőforrások egy része nem a közjót szolgálja, hanem magánérdekeket – ez pedig aláássa a gazdasági teljesítményt és a közszolgáltatások minőségét. A Transparency International elemzése rámutat, hogy nagyon erős az összefüggés a korrupció mértéke és a társadalom jóléte között: sajnos Magyarország nemcsak a korrupciós indexben sereghajtó, hanem számos gazdasági mutatóban is az utolsók között szerepel az EU-ban . Az egy főre jutó GDP tekintetében a negyedik legutolsók vagyunk, a termelékenységben csak egy országnál (Görögország) jobbak, a háztartások fogyasztása pedig az EU legalacsonyabbjai között van . Mindez azt jelenti, hogy a korrupció és a gyenge intézményi teljesítmény hozzájárul az elszegényedéshez: a fejlesztések sokszor nem oda jutnak, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, a közpénzek egy része elfolyik, a gazdasági növekedés pedig nem érződik a lakosság széles rétegeinek életében. Emellett a társadalmi bizalom is csökken, ami további negatív spirált indít el: a kilátástalanság és igazságtalanság érzése terjed, az emberek pedig kevésbé bíznak abban, hogy kemény munkával előre lehet jutni. A rendszerszintű korrupció így közvetve bár, de a mindennapi elszegényedés egyik okozója és indikátora, hiszen a jól működő, átlátható intézmények hiánya mindig a legkiszolgáltatottabbakat sújtja a legjobban.
10. Leszakadó régiók és súlyosbodó területi egyenlőtlenségek
Magyarországon nagy területi különbségek vannak az életszínvonalban, és az elszegényedés jelei különösen erősek az elmaradott régiókban. Míg a fejlettebb térségekben – például Közép-Magyarországon vagy Közép-Dunántúlon – jóval alacsonyabb a szegénység aránya, addig az ország szegényebb vidékein sokkal gyakoribb a nélkülözés. A legfrissebb Eurostat-adatok szerint Közép-Dunántúlon (Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom vármegyékben) a lakosság mindössze 11,9%-a volt kitéve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának, ami az egyik legjobb mutató egész Európában . Ugyanakkor az ellenpóluson Észak-Magyarország áll: ebben a régióban a lakosság 31,5%-a él szegénységi kockázattal, amivel Észak-Magyarország az EU 242 régiója közül a 30. legszegényebb pozíciót foglalja el . Hasonló a helyzet Észak-Alföld és Dél-Dunántúl egyes részein is, ahol a munkanélküliség, az alacsony jövedelmek és a rossz infrastrukturális ellátottság ördögi kört hozott létre. Ezekben a leszakadó térségekben gyakran generációról generációra öröklődik a szegénység: magas a korai iskolaelhagyók aránya, kevés a jól fizető munkahely, és sok családnak jelent gondot a mindennapi megélhetés. A regionális különbségek megmutatkoznak az egészségügyi és oktatási eredményekben is – például, ahogy korábban említettük, Észak-Magyarországon a legalacsonyabb a várható élettartam. Társadalmi egyenlőtlenségek térben is léteznek: egyes falvakban és városokban koncentrálódik a mélyszegénység (különösen a kisebb, periférián fekvő településeken), míg a fővárosban és Nyugat-Magyarországon átlagosan sokkal jobb körülmények között élnek az emberek. A területi egyenlőtlenségek ilyen mértékű megléte azt jelzi, hogy az ország bizonyos részei lemaradtak a fejlődésben, és a lakóik fokozódó elszegényedéssel néznek szembe. Ennek kezelése nélkülözhetetlen a nemzeti szintű jólét javításához, hiszen nem lehet valódi fellendülésről beszélni, amíg az ország egyes részei mélyszegénységben ragadnak.
Összegzés
A fenti tíz jelenség világosan mutatja, hogy a magyar lakosság életszínvonala az utóbbi időszakban számos területen visszaesett. A szegénységi mutatók 2025 küszöbén figyelmeztetnek: az infláció csúcsdöntő szintje, a reálbérek csökkenése, a növekvő társadalmi és területi egyenlőtlenségek, valamint a megtakarítások felélése mind azt eredményezik, hogy sok honfitársunk nap mint nap a megélhetésért küzd. Természetesen a kép nem minden tekintetben rosszabb, mint egy évtizede – egyes mutatók (például a szegénység országos aránya) még mindig jobbak, mint 2010 körül voltak . Ugyanakkor az utóbbi évek negatív tendenciái arra utalnak, hogy fokozott figyelemre és célzott beavatkozásokra van szükség. A döntéshozóknak és a társadalomnak közösen kell fellépnie az elszegényedés ellen: legyen szó infláció megfékezéséről, a szociális háló erősítéséről, a korrupció visszaszorításáról vagy a leszakadó régiók fejlesztéséről. Csak így biztosítható, hogy Magyarország lakossága ismét gyarapodni és gyarapodásban gyarapodni tudjon – azaz az ország ne csak makrogazdasági mutatókban, hanem életszínvonalban is felzárkózzon, és minden magyar ember biztonságban, méltó körülmények között élhessen.
Források: KSH, Eurostat, OECD, MNB, GKI, TÁRKI, Transparency International, nemzeti sajtó.