Trump első vámháborúja (2018–2019) és következményei

Donald Trump elnöksége alatt 2018-ban nagyszabású kereskedelmi háború indult, főként az USA és Kína között. Trump többlépcsős vámemeléseket vezetett be kínai importcikkek százmilliárd dolláros értékére (először 34 milliárd, majd 16 milliárd, végül további 200 milliárd USD értékű kínai árura vetett ki vámot), amelyek 10–25%-os plusz terhet jelentettek. Kína megtorlásul hasonló értékben sújtotta amerikai termékek százait pótlólagos vámokkal, beleértve a mezőgazdasági termékeket is. Trump emellett globális acél- és alumíniumvámokat is bevezetett 2018-ban (25%, illetve 10% mértékben), ami miatt az Európai Unió és más szövetségesek ellenlépéseket tettek – például az EU 25%-os vámot vetett ki egyes amerikai termékekre (whiskyre, motorkerékpárokra stb.) válaszul. A kereskedelmi feszültségek eszkalálódása miatt 2019-ben már arról beszélhettünk, hogy egyetlen nagyhatalom sem „nyer” ebben a háborúban.

Globális kereskedelem és növekedés: A 2018–2019-es vámháború meglassította a világkereskedelem növekedését és rontotta a gazdasági kilátásokat. 2019 első felében a világkereskedelmi forgalom volumene mindössze ~1%-kal bővült – ez volt a leglassúbb ütem 2012 óta, amit közvetlenül a magasabb vámok és a tartós bizonytalanság okoztak. Az IMF becslése szerint a már bevezetett vámok 2020-ra közel 0,8%-kal csökkentették a globális GDP-t a korábbi pályához képest. A feldolgozóipar világszerte visszaesett, különösen az exportorientált ágazatokban, és a beruházások elakadtak a kiszámíthatatlan kereskedelmi környezet miatt. A WTO szerint a 2019-es kereskedelmi feszültségek hatására a világkereskedelem növekedése gyakorlatilag megállt, és a trend veszélyeztette a globális kereskedelmi rendszer stabilitását.

Az USA gazdasága: Az amerikai importőrök és fogyasztók voltak a vámháború fő vesztesei. A kutatások kimutatták, hogy az amerikai importőrök szinte teljes mértékben magukra vállalták a kínai termékekre kivetett vámok terhét, mivel a kínai exportőrök nem csökkentették áraikat – így a vámok többletköltsége megjelent az amerikai behozatali árakban. Ennek következtében számos amerikai cég termelési költsége nőtt (a kínai importból származó alap- és alkatrészek drágultak), amit sokan magasabb fogyasztói árak formájában hárítottak tovább. Egy elemzés szerint a vámok 2018–2019 során kb. 300 ezer amerikai munkahely megszűnéséhez járultak hozzá, és 0,3%-kal csökkentették az USA GDP-jét. Az amerikai részvénypiacok is többször megingottak a vámokról szóló hírekre – például amikor új vámokat jelentettek be, a tőzsdei indexek esést mutattak, mivel a befektetők attól tartottak, hogy a vállalati profitok csökkennek a magasabb importköltségek miatt.

Kína gazdasága: Kínát szintén érzékenyen érintette a konfliktus. Az USA-ba irányuló kínai export jelentősen visszaesett a vámok hatására – az érintett termékkörökben kétszámjegyű zuhanás volt tapasztalható. Az IMF becslése szerint a vámok rövid távon mintegy 2%-kal mérsékelték a kínai GDP-t, hosszabb távon ~1%-os maradó GDP-veszteséget okozva. A kínai ipar, különösen azok a szektorok, amelyek az USA-piacra termeltek (pl. elektronika, gépipar), túlkapacitással és eladatlan készletekkel szembesült. A kínai kormány monetáris és fiskális ösztönzőkkel igyekezett ellensúlyozni a hatást, de a növekedés lassult. Kína sem nyert a vámháborúval: exportjának egy részét más országok vállalatai vették át, a beszállítói láncok sérültek, és a befektetői bizalom romlott. Ahogy a kínai nagykövetség szóvivője fogalmazott Washingtonban: „egy kereskedelmi háborúnak nem lesznek nyertesei”.

Hatás az EU-ra és más országokra: Míg a konfliktus közvetlenül az USA-ról és Kínáról szólt, közvetett következményei globálisan is megjelentek. Az Európai Unió gazdaságára a bizonytalanság és az általános keresletcsökkenés hatott: 2019-ben az euróövezet növekedése visszaesett, részben mert a világkereslet lanyhult a vámháború miatt. Az EU cégei – különösen a német autóipar – megszenvedték a kínai gazdaság lassulását és az amerikai protekcionizmus erősödését. Ugyanakkor az EU bizonyos területeken haszonélvezője is volt a helyzetnek: például a kínai fogyasztók az amerikai agrártermékek (pl. szója) helyett európai és dél-amerikai források felé fordultak a kínai megtorló vámok nyomán. A fejlődő országokra vegyes hatás jelentkezett. Egyes délkelet-ázsiai országok, mint Vietnam, kifejezetten profitáltak az USA–Kína viszályból: a termelés egy részét Kínából hozzájuk helyezték át, és exportjuk megugrott, amivel betöltötték a kínai áruk kiesése nyomán keletkező űrt az amerikai piacon. Vietnam volt „az egyik legnagyobb nyertese” a Trump-féle vámoknak – bizonyos termékkategóriákban az USA importot jelentős részben kínai helyett vietnami forrásból kezdte beszerezni. Ezzel szemben más feltörekvő gazdaságok – különösen azok, amelyek nyersanyagokat exportálnak Kínába vagy az USA-ba – a csökkenő kereslet miatt veszteségeket szenvedtek. Például a Latin-Amerika és Afrika egyes országai kevesebb nyersanyagot tudtak eladni Kínának, amikor a kínai ipar termelése visszaesett a vámok hatására. Összességében a 2018–19-es vámháború megtörte a világgazdaság akkori lendületét: a globális növekedés 2019-ben 3% körülire lassult, ami a 2008–2009-es válság óta a legalacsonyabb ütem volt.

Új protekcionista fordulat: Trump 2024–2025-ös tervei

Trump 2024-ben – újra elnökjelöltként – még agresszívebb protekcionista kampányígéreteket tett. Kijelentette, hogy második ciklusában „egyetemes” 10%-os alapvámot vezetne be minden importtermékre, és legalább 60%-os vámot vetne ki a Kínából érkező áruk többségére. A 2024 végi kampányban és az elnökválasztás utáni bejelentéseiben Trump részletezte, miként valósítaná meg ezeket az ígéreteket. 2025 elején – feltételezve visszatérését az elnöki posztra – sor került a vámok újbóli emelésére:

•Univerzális 10%-os vám minden importárura: Trump egy általános 10%-os importvámot hirdetett meg, amely alól egyetlen ország sem kapna kivételt. Ez gyakorlatilag egy globális védővám-rendszer bevezetését jelenti, melynek célja az amerikai ipar védelme és az „Amerika az első” politika érvényesítése. Egy ilyen intézkedés nyomán az Egyesült Államok átlagos vámtarifája drasztikusan megemelkedne: a Fitch Ratings számításai szerint a teljes amerikai import átlagos vámterhe ~22%-ra ugrana a korábbi ~2,5%-ról – ez történelmi csúcs, utoljára az 1910-es években volt példa hasonló szintre. Valóban, ezek a vámok „több mint egy évszázada a legmagasabb kereskedelmi korlátot” jelentenék az USA-ban. Ez az intézkedés – lévén minden országot érint – a WTO elveinek (szerződéses vámtételek, legnagyobb kedvezmény elve) látványos felrúgását jelentené, és kockára tenné az USA WTO-tagságából fakadó kötelezettségeit is.

•Célozott extra vámok fő kereskedelmi partnerekre: Az általános vámon felül Trump konkrétan megcélozta az USA legnagyobb kereskedelmi partnereit. Bejelentette, hogy megszüntetné Kína „legnagyobb kedvezményes” kereskedelmi státuszát, és akár 60%-ot meghaladó vámot is kész alkalmazni a kínai importcikkekre. 2025 február–áprilisában fokozatosan léptek életbe az új kínaiellenes vámok: előbb +10%, majd újabb +10%, végül további +34% pótlólagos tarifa minden Kínából érkező árura. Ezek kumulatívan kb. 54%-os összesített vámterhet jelentettek a kínai importon (az AP tudósítása ezt „tariffa-felszabadítási napnak” nevezte). Emellett Trump a szomszédos országoknak is üzent: közölte, hogy 25%-os vámot vet ki Mexikó és Kanada minden importtermékére, amíg azok nem tesznek eleget bizonyos amerikai követeléseknek (az indoklás a kábítószer- és migrációs problémákra hivatkozott). Ez a lépés lényegében felfüggesztené a 2020-ban hatályba lépett USMCA szabadkereskedelmi egyezményt, és sértené annak rendelkezéseit. További célpont lett az Európai Unió: Trump „reciprok” alapon magasabb vámokat helyezett kilátásba az olyan partnerek számára, akik szerinte eddig is magas vámokkal védték piacukat. Ennek jegyében az EU-t egyoldalúan 20%-os importvámmal sújtaná (kiemelten az autók és autóalkatrészek terén, ahol egy külön 25%-os vámot is kilátásba helyezett). Hasonlóképpen Japán és Dél-Korea is 24–25%-os „büntetővámot” kapott volna az autóipari termékeikre. Még számos kisebb ország került fel a célpontok listájára: Trump „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” miatt több fejlődő országot is extrém vámokkal sújtott – voltak országok (pl. Kambodzsa), amelyek esetében ~49%-os tarifa szerepelt a listán. Összességében Trump terve egy teljes körű protekcionista fordulatot jelentett: „mindenkire kiterjedő vám a világ felé”, amely alól csak néhány kivétel maradt (pl. az USA-val vámunióban lévő miniállamok, szigetek). E lépések hivatalos indoklása az volt, hogy „kiegyenlítsék” a partnerek által az amerikai termékekre kivetett terheket, és visszakényszerítsék a termelést az Egyesült Államokba. Ugyanakkor a mérték és kiterjedés példa nélküli a modern gazdaságtörténetben – ahogy Nomura egyik elemzője figyelmeztetett, Trump vámjai „a II. világháború utáni amerikai szabadkereskedelmi rendet rombolják le”, melynek az USA volt eddig a fő támogatója.

Hatások a világkereskedelemre és ellátási láncokra

Egy konténerszállító hajó rakodása Bangkok kikötőjében 2025. április 3-án. Thaiföld – amelyre Trump ~37%-os vámot vetett ki – azon délkelet-ázsiai országok közé tartozott, melyeket a vártnál is magasabb amerikai vámtarifák sújtottak.

A globális kereskedelemre Trump új vámjai ismét erőteljes negatív hatást gyakorolnak. A kereskedelmi forgalom lassulása már a bejelentések nyomán érzékelhető volt: világszerte csökkentek az exportmegrendelések, ahogy a cégek bizonytalanná váltak az új tarifák miatt. A WTO főigazgatója 2025 áprilisában figyelmeztetett, hogy az USA által bejelentett vámok – és az év elején életbe lépett hasonló intézkedések – miatt 2025-ben ~1%-kal zsugorodhat a világkereskedelem volumene a korábbi évhez képest. Ngozi Okonjo-Iweala (WTO) mély aggodalmát fejezte ki a „tarifaháború eszkalációjának” lehetősége miatt, amely szerinte „újabb és újabb megtorló lépések ördögi köréhez” vezethet. A WTO számításai szerint a friss amerikai lépések nyomán az általuk adminisztrált globális kereskedelem aránya ~80%-ról 74%-ra esett – vagyis az USA intézkedései súlyosan aláássák a többoldalú szabadkereskedelmi rendszert.

A globális ellátási láncok is sérülnek: a nemzetközi termelési hálózatok, amelyek az elmúlt évtizedekben a hatékonyság jegyében alakultak ki, most hirtelen átstrukturálódásra kényszerülnek. Sok multinacionális vállalat már a bejelentések hatására elkezdte átgondolni beszerzési forrásait és gyártási folyamatait. A magas vámok hatására az USA-ba irányuló exportot csökkentik, és a vállalatok vagy más országokban keresnek alternatív beszállítót (vagy új piacokat a saját termékeiknek), vagy igyekeznek az USA-n belül termelni – ám mindkét irány költséges és időigényes. A Nomura egyik közgazdásza szerint a globális értékláncok felbomlása véget vet annak a korszaknak, amikor az olcsó nemzetközi beszállítók féken tartották az árakat; ha ez a folyamat visszafordul, „a jövőben magasabb inflációs rátákra számíthatunk, mint amit az elmúlt években megszoktunk”. Más szóval a degobalizáció inflációs nyomást hozhat létre világszerte. Az új amerikai vámok bejelentése után a szakértők arra figyelmeztettek, hogy a globális ellátási láncok felborulása különösen fájdalmas lesz azokban az ágazatokban, melyek eddig erősen támaszkodtak a nemzetközi beszállítókra (pl. elektronika, autógyártás). A Reuters elemzése szerint az új tarifák „ezrek által fogyasztott és vállalatok által használt termékek árát emelik világszerte”, és visszafogják a keresletet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magasabb árak miatt a fogyasztók kevesebbet vásárolnak, így a termelés és a kereskedelem volumene is csökken. Az INSEAD üzleti iskola makroközgazdásza arra figyelmeztetett, hogy mindez „az amerikai és a globális gazdaság gyengébb teljesítménye felé sodor, növeli a bizonytalanságot, és akár globális recesszióhoz is vezethet”.

Az új vámok hatása régiónként eltérő lesz a kereskedelem szerkezetétől függően. Ázsia országai különösen kitettek: sok dél- és délkelet-ázsiai gazdaság mélyen integrálódott a kínai és amerikai ellátási láncokba. A Capital Economics vezető Ázsia-szakértője rámutatott, hogy „az ázsiai gazdaságokat keményebben sújtják az amerikai vámok, mint másokat: nemcsak magasabb tarifákkal kell szembenézniük, hanem az amerikai árukereslettől is jobban függenek”. Például Thaiföld, Vietnam, Malajzia – amelyek eddig profitáltak a Kína helyetti exportból – most maguk is magas amerikai vámok célpontjai lettek (ahogy a thaiföldi példában is, 37%-os vámmal). Ez visszavetheti exportjukat, bár néhányuk még így is nyerhet azzal, ha átveszi a kínai termékek szerepét az amerikai piacon olyan termékeknél, ahol rájuk alacsonyabb tarifa vonatkozik. Ugyanakkor, ha Kína kiszorul az USA-ból, új piacokat keres majd – ez akár versenyt is támaszthat az európai és fejlődő piaci exportőrökkel szemben más régiókban.

Európára nézve a világkereskedelemre mért csapás kettős hatású. Egyrészt az EU bizonyos iparágai (pl. gépgyártás, luxuscikkek) még profitálhatnának is abból, ha az amerikai importőrök Kína helyett európai forrásból szerzik be áruikat. Ám Trump tervei szerint az EU-t is közvetlenül sújtanák a vámok (20%-os általános tarifa, autókra 25%), így Európa nem maradna „búvóhely”. Ezzel az európai exportőrök elvesztenék versenyelőnyüket az USA piacán, és csökkennének az EU kivitelének volumenei. Ráadásul a kínai gazdaság lassulása is negatívan érinti Európát: Kína fontos felvevőpiaca például a német autóknak és ipari berendezéseknek, így a kínai kereslet visszaesése az európai exportokat is visszafogja. Nem véletlen, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke „a világgazdaságot ért súlyos csapásnak” nevezte az amerikai „univerzális” vámok tervét. Európa várhatóan igyekszik diplomáciai úton reagálni – pl. panaszt tehet a WTO-nál az USA ellen (ahogy azt 2025 áprilisában Kína is megtette) , illetve mérlegelhet ellenintézkedéseket. Emmanuel Macron francia elnök már felvetette, hogy az európai országoknak esetleg fel kellene függeszteniük az USA-ba irányuló befektetéseiket, válaszul az amerikai lépésekre. Mindez azt vetíti előre, hogy az eddigi konfliktusok további blokkok közti kereskedelmi szembenállássá mélyülhetnek (USA vs. Kína, USA vs. EU, stb.), ami tartósan megváltoztatná a világkereskedelem szerkezetét.

Inflációs hatások és a pénzügyi piacok reakciója

Infláció: A Trump-féle vámok rövid távon árnövelő hatásúak szinte minden érintett gazdaságban. Az USA-ban a 10–20%-os általános vámok azt jelentik, hogy számos fogyasztási cikk – a ruházati cikkektől és cipőktől kezdve a háztartási gépeken át akár az okostelefonokig – drágulni fog a boltokban. Az amerikai kormányzat ugyan azt reméli, hogy a hazai termelők átveszik a külföldiek helyét, de rövid távon a kapacitások szűkösek. Így a kereslet és kínálat eltolódása átmenetileg hiányokat és felárakat okozhat bizonyos termékeknél. A Fehér Ház egyes tisztviselői elismerték, hogy ezek a vámok „üzleti adóként” fognak jelentkezni, amelyet sok esetben a fogyasztók fizetnek majd meg. Ha pedig a fogyasztók a magasabb árak miatt visszafogják költekezésüket, az a kereslet csökkenésén keresztül a gazdasági növekedést is fékezheti.

Nemcsak az USA-ban, de globális szinten is inflációs nyomás keletkezhet. A nemzetközi ellátási láncok szétszakadása miatt a termelési költségek tartósabban magasabbak lehetnek. A Japán jegybank például arra kényszerülhet, hogy teljesen új helyzetben navigáljon: miközben évtizedekig a túl alacsony infláció ellen küzdött, most az importált áruk drágulása miatt a 2%-os cél felett ragadhat az infláció, ami kamatemelést kényszeríthet ki. Hasonló dilemmával szembesülhetnek más központi bankok is: választaniuk kell, hogy a kereskedelmi háború okozta növekedéslassulást ellensúlyozzák (kamatcsökkentéssel), vagy az inflációt fékezzék (kamatemeléssel). Valószínű forgatókönyv, hogy az infláció magasabb szinten stabilizálódik a deglobalizáció hatására, ezért a jegybankok várhatóan tovább fenntartják a magasabb kamatokat, mint azt korábban gondolták. Az OECD figyelmeztetett is, hogy a kereskedelmi korlátozások fokozódása világszerte növeli az inflációt, és emiatt a jegybankoknak tovább kell szigorú monetáris politikát folytatniuk. Az új amerikai vámok inflációs hatása már megjelent az előrejelzésekben: például az Egyesült Államokban 2025-re a várt infláció magasabb, mint korábban, mivel az importcikkek köre széles körben drágul (egyes elemzők ~1 százalékponttal magasabb fogyasztói árindexet valószínűsítenek a vámok miatt) – és ez a hatás szétterjed a globális árupiacokon is.

Pénzügyi piacok és befektetések: A piacok meglehetősen érzékenyen reagáltak Trump 2024–2025-ös vámfenyegetéseire. A bejelentések után világszerte zuhantak a tőzsdeindexek, a befektetők biztonságos menedékekbe (pl. arany, államkötvény, jen) menekültek. 2025 április elején, amikor a részletek nyilvánosságra kerültek, az amerikai részvényindexek az öt év óta legerősebb egynapos esést szenvedték el – a Dow Jones ~4%-ot, az S&P 500 közel 5%-ot, a Nasdaq ~6%-ot zuhant egy nap alatt. Az amerikai vállalatok összesített piaci értékéből ezermilliárd dolláros nagyságrendű veszteség vált láthatóvá a hírek nyomán. A befektetők ugyanis arra számítanak, hogy a vámok „felforgatják a globális ellátási láncokat és rontják a vállalati nyereségeket”. Különösen estek azoknak a cégeknek a részvényei, amelyek gyártása nagyrészt külföldön (pl. Ázsiában) történik: például a Nike papírjai 14%-ot, az Apple 9%-ot veszítettek értékükből a bejelentés utáni napon. A befektetői hangulat azért romlik, mert félő, hogy a tarifaemelések „még a nagy techcégek számára is egyfajta adóként jelentkeznek”, ami hosszú távon csökkenti profitmarzsukat.

A vállalati szektor beruházásai szintén visszaeshetnek a kereskedelmi bizonytalanság miatt. Már a 2018–19-es konfliktus idején is látszott, hogy amikor a cégek nem tudják, milyen vámkörnyezet lesz, elhalasztják fejlesztéseiket. Az OECD 2025 elején kiemelte, hogy a tarifaemelések elszaporodása világszerte „visszaveti az üzleti beruházásokat”, mivel a bizonytalan környezetben a vállalatok kivárnak. Ez a hatás most még erősebb lehet: ha az USA tartósan magas vámokkal dolgozik, sok cégnek át kell értékelnie ellátási stratégiáját. Ez jelentős költségekkel jár (új gyárakat kell létesíteni máshol, esetleg az USA-ban, ami időigényes és drága). Az átmeneti időszakban a bizonytalanság elriaszthatja a befektetéseket nemcsak az USA-ban és Kínában, de globálisan is. A pénzügyi piacokon a kockázati étvágy csökkenése figyelhető meg: a magasabb kereskedelmi kockázatokat a befektetők beárazzák, emiatt a részvények mellett a feltörekvő piaci devizák és kötvények is nyomás alá kerültek. Például 2024 végén, amikor Trump először belengette a 25%-os vámot Mexikóra és Kanadára, a mexikói peso és a kanadai dollár azonnal ~1–1,6%-ot gyengült az amerikai dollárral szemben. Hasonló devizapiaci mozgások történtek 2025 tavaszán is: a kereskedelemtől függő országok valutái (pl. dél-koreai won, tajvani dollár) leértékelődtek, tükrözve a befektetők félelmeit a jövőbeli exportkilátásokkal kapcsolatban.

Összességében a pénzügyi szektor üzenete egyértelmű: a piacok nem tartják jó hírnek a kereskedelmi háború kiéleződését. Sok elemző szerint ezek az intézkedések „a vártnál is rosszabbak”, és attól tartanak, hogy ha életbe lépnek, globális recesszióhoz vezethetnek. Egy vezető hitelminősítő, a Fitch Ratings elemzője „játékszabály-változtatónak” nevezte a Trump-féle vámcunamit, mondván „nemcsak az amerikai, de a globális gazdaság számára is áttörés – sok ország recesszióba süllyedhet miatta”. A befektetők ezért elkezdték árazni a recessziós kockázatot: az amerikai hozamgörbe ellaposodott, sőt invertálódott (a rövid lejáratú kötvények hozama magasabb, mint a hosszúaké), ami rendszerint a recesszió előjele. Tehát a pénz- és tőkepiacok előrejelző mechanizmusa már most azt mutatja, hogy a kereskedelmi konfliktus jelentős növekedési kockázatot hordoz.

Nemzetközi szervezetek véleménye és előrejelzések 2025–2026-ra

A Trump-féle kereskedelmi politika éles bírálatot kapott a nagy nemzetközi gazdasági szervezetektől. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint az új amerikai vámok „egyértelműen jelentős kockázatot jelentenek a világgazdaság kilátásaira a már eleve lanyha növekedés idején”. Kristalina Georgieva IMF-vezérigazgató hangsúlyozta, hogy „fontos elkerülni minden olyan lépést, ami tovább károsíthatja a világgazdaságot”, és felszólította az Egyesült Államokat valamint partnereit, hogy „konztruktívan dolgozzanak együtt a feszültségek oldásán”, csökkentve a bizonytalanságot. Az IMF már 2019-ben is figyelmeztetett, hogy a kereskedelmi viszály elhúzódása a globális növekedést tartósan gyengíti, és most 2025-ben ismét óvatosságra intett. Georgieva 2025 tavaszán jelezte, hogy bár egyelőre nem lát világméretű recessziót, az IMF valószínűleg „kismértékben lefelé módosítja” a 2025-re vonatkozó globális növekedési előrejelzését (a korábbi ~3,3%-ról ~3,0–3,1% körüli értékre) a vámok hatásai miatt.

A Világbank és a WTO részéről szintén aggasztónak tartják a fejleményeket. A WTO – amint fentebb említettük – konkrét számításokat tett közzé a kereskedelmi volumen várható csökkenéséről, és a WTO vezetése attól tart, hogy az USA protekcionizmusa „félresöpri a genfi székhelyű WTO-t és szabadkereskedelmi mandátumát”. A WTO égisze alatt több ország is jelezte, hogy vizsgálják a helyzetet és kérdéseik vannak az amerikai lépésekkel kapcsolatban. Gyakorlatilag fennáll a veszélye, hogy a WTO vitarendezési mechanizmusa kevésnek bizonyul, ha az USA nem hajlandó betartani a döntéseket – ez pedig a globális kereskedelmi szabályrendszer meggyengüléséhez vezethet. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozatában kijelentette: „Trump bejelentése az egész világra kiterjedő vámokról – beleértve az EU-t is – óriási csapás a világgazdaságra” , és ezzel egyetértésben sok világvezető negatív gazdasági következményektől tart.

Az OECD 2025 márciusában kiadott időközi gazdasági előrejelzése világosan kimutatta a vámintézkedések hatását a prognózisokra. Az OECD csökkentette a globális növekedési előrejelzését 2025-re és 2026-ra: a korábban várt 3,3% helyett 2025-re csak 3,1%, 2026-ra pedig 3,0% világ-GDP növekedést prognosztizál. Az összkép mögött azonban jelentős regionális különbségek húzódnak meg. Észak-Amerikában (USA, Kanada, Mexikó) a vámok egyértelműen lefelé húzzák a növekedést és felfelé az inflációt. Az Egyesült Államok esetében az OECD 2025-re ~2,2% növekedést vár, szemben a vámok nélküli forgatókönyv ~2,5%-os ütemével – 2026-ra pedig 1,6%-ra lassuló amerikai növekedést jelez előre. Mexikó ennél is súlyosabb helyzetbe kerülne: a 25%-os amerikai vám hatására az OECD szerint Mexikó mély recesszióba süllyedhet, 2025-ben a GDP ~–1,3%-kal zuhan, és 2026-ban is további –0,6%-kal csökken. Kanada növekedési kilátásait is majdnem felére vágta vissza az OECD – jelezve, hogy a kanadai gazdaság erősen megsínyli fő exportpiaca elvesztését. Ezzel szemben Kína és néhány más nagy feltörekvő gazdaság (pl. India) viszonylag reziliensebbnek mutatkozik a prognózisokban: Kína növekedését 2025-re ~4,8%-ra teszik, ami 2026-ra 4,4%-ra mérséklődik. Vagyis a kínai növekedés is lassul a kereskedelmi konfliktus közepette, de a belső gazdasági súly és az ázsiai regionális kereskedelem lehetőséget ad Kínának a részleges alkalmazkodásra. Kína emellett agresszív gazdaságélénkítő lépéseket is kilátásba helyezett (pl. infrastrukturális beruházások, monetáris lazítás) a külső sokk tompítására. Az OECD ugyanakkor figyelmeztetett: ha a kereskedelmi feszültségek tovább fokozódnak vagy általános kereskedelmi háborúvá szélesednek, az minden régióra nézve sokkal nagyobb károkat okozna, mint amit az alappálya előre jelez. Élénk együttműködésre szólították fel a kormányokat, mondván: „a kormányoknak olyan módokat kell találniuk problémáik kezelésére, amelyek a globális kereskedelmi rendszeren belül maradnak, hogy elkerüljék a kölcsönös megtorló vámok eszkalációját… Egy újabb átfogó kereskedelem-korlátozási hullám jelentősen rontaná az életszínvonalat világszerte.”.

Összefoglalva, a 2025–2026-os kilátások a vámháború tükrében romlottak: a világgazdaság növekedése lassabb lesz a korábban vártnál, az infláció pedig makacsabbul magas maradhat. Bár a pontos hatás számszerűsítése bizonytalan – hiszen függ attól, hogy ezek a vámok meddig maradnak érvényben, illetve milyen ellenintézkedések jönnek – a konszenzus az, hogy Trump vámemelései összességében fékező erőt jelentenek a világgazdaság számára. Az IMF becslése szerint már a 2019-ig bevezetett vámok is ~700 milliárd dollárral csökkentették a 2020-ra várt globális kibocsátást (ez nagyjából megfelel Svájc gazdaságának méretével) , és a mostani, ennél jóval szélesebb körű intézkedések hatása ennél is nagyobb lehet. A legvalószínűbb forgatókönyv 2025–2026-ra, hogy a világ GDP-növekedése ~3% körüli ütemre süllyed, ami elmarad a pandémiát követő fellendülés éveitől, és a kockázatok a lefelé mutató irányba koncentrálódnak. A nemzetközi szervezetek abban egyetértenek, hogy a kereskedelmi béke helyreállítása javítaná a kilátásokat: a WTO és az IMF is sürgeti a feleket a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre, mivel a szembenállás csak veszteséget okoz mindenkinek.

Összefoglaló táblázat: főbb vámintézkedések és becsült hatásaik

Az alábbi táblázat összegzi Trump legjelentősebb vámintézkedéseit és azok becsült gazdasági hatásait különböző régiókra nézve:

Megjegyzés: A fenti hatások becsléseken alapulnak és középtávú tendenciákat jelölnek. A tényleges kimenetel függ a megtorló lépések mértékétől, a kereskedelmi tárgyalások alakulásától és a globális gazdasági környezettől. A legtöbb forgatókönyv azonban egybehangzóan azt mutatja, hogy a kereskedelmi háborúk eszkalációja minden fél számára veszteségeket okoz, míg a feszültségek enyhülése mind a világkereskedelemnek, mind az egyes nemzetgazdaságoknak javára válna. A nemzetközi szervezetek ezért továbbra is a párbeszéd és a szabályalapú kereskedelmi rendszer helyreállítása mellett érvelnek a fenntartható globális növekedés érdekében.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.