Empátiáról akkor beszélünk, amikor beleéljük magunkat a másik ember érzéseibe. Együttérzésről pedig akkor, amikor elképzeljük azt, hogy a másik ember mit érezhet. Szerintem egyik sem rossz, viszont én egy kicsit az együttérzés felé hajlok és azt is csak rövid ideig, hiszen az üzleti döntéseket sokszor hideg fejjel érdemes meghozni. Egy marketing-tanácsadó kívülről látja az üzletünket, képes elvonatkoztatni az ügyfél akaratától és a tényekre tud koncentrálni.

Nekem már volt olyan ügyfelem aki három óra hosszán keresztül mesélte azt, hogy miért jó az amit most csinál, és folyamatosan racionalizált és engem győzködött. Bár amit csinált az nagyon jó volt, és egyet is értettem vele, de mivel félre tudtam tenni az érzéseimet, így láttam annak a következményét, hogy ez anyagilag hová fogja őt vezetni hosszú távon, annak ellenére is, hogy az ügyfelemet mindenki bátorította. 

Sokszor nagyon nehéz megállnom azt, hogy empatizáljak az ügyféllel, mert vannak olyan vállalkozások amelyekkel nagyon tudok azonosulni, és szívesen nyitnék én is olyan üzletet, de nem hagyom azt, hogy az én fejemet is ellepje a kellemes, borzongató köd. Ez hasonló érzés, mint a szerelem.

Illetve vannak olyan élethelyzetek amivel nagyon is tudnék empatizálni, mert én is átéltem már azt, vagy több ügyfelemnél is találkoztam már az adott szituációval pl. amikor az ügyfél egy hölgy és magára marad, így neki kell egyedül férfinak is lennie. 

Emberek vagyunk, tele érzésekkel, de a marketing-tanácsadónak tudnia kell félretenni az érzéseit ott és akkor. Az más kérdés, hogy a konzultáció után, amikor visszapörgeti az eseményeket és értékeli saját magát, akkor hogyan kezeli az érzéseit, mert annak ott és akkor van meg a helye.

És így a végén egy tipp: ha a te marketing-tanácsadód szemében látod az értve figyelést, akkor tudd, nem ma kezdte, valószínűleg megbízhatsz benne.