Ez nagyban függ attól, hogy melyik szakaszban jársz. Én három ilyen nagy szakaszt különböztetek meg:

– A vállalkozását fontolgató vagy kezdő.
– A haladó, ahol már van bevétel.
– Az éppen csődbe menni készülő vállalkozás.

Mind a három szakasz esetében lehet fejlődni, de a fejlődés mértéke leginkább az eddig beletett munkán múlik és a hozzáadott értéken. 

A kezdő vállalkozások esetében általában a hozzáadott értéket nekünk kell kitalálni, szóval olyankor a vállalkozót még csak pályára állítjuk. Abban is segítünk nekik, hogy mit dolgozzanak az elkövetkezendő 6-12 hónapban. 

A haladó vállalkozásoknál a tanácsadás után sokszor azonnal mérhetőek az eredmények, hiszen ott már vannak adatok, így azt tudjuk optimalizálni, illetve segítünk új irányokat is kitalálni, és ötletelni. Ebben a szakaszban általában csőlátás szokott kialakulni, így senki sem látja az erdőt a fától. Izgalmas és hálás feladat olyan dolgokra rávilágítani, amleyeket nem vettek észre. A tanácsadás árát pedig az ebben a szakaszban lévők fizetik ki örömmel.

A csőd szélén álló vállalkozásokba hívnak el a legtöbbször. Ez nagyon megterhelő szokott lenni, mert folyamatosan kell koncentrálnom. Fel kell tárnom mind a vállalkozás bajait, mind a vállalkozóét, csapatáét. Rövid időm van erre, így a megérzéseimre, első benyomásaimra is hagyatkoznom kell. Nemegyszer mutatják nekem az idilli képet, miközben kiderítem azt, hogy a munkatársak nem kapják meg a pénzüket rendesen, ezért tesznek az egészre. Káoszt, rendszertelenséget is gyakran szoktam tapasztani. Gyakran a vállalkozás ellensége valamelyik marketingessé kinevezett családtag. Ha megérzem azt, hogy nem ért hozzá, akkor finoman elkezdek alulról indítani, lehetőleg nem megsértve senkit, és úgy hogy ők maguk ismerjék fel azt, hogy a marketinges pozíciót betöltő nem ért hozzá. Így megkérdezem azt, hogy melyik a kedvenc szövegírási formulád, melyik a kedvenc reklámpszichológiai könyved, melyik marketingesre nézel fel, melyik a kedvenc pszichológiai trükköd stb.  

Minden helyzetben lehet fejlődni, és minden helyzetben lehet tenni kisebb és nagyobb felismeréseket is. Egy valamit nem tudok adni: időt. A legtöbben pedig az időt nem tudják kivárni, ezért mennek tönkre, vagy ezért nem tudnak fejlődni.