Korai gyakorlat és a II. világháború: Az MI6 (Secret Intelligence Service) kihallgatási módszerei a 20. század során jelentős fejlődésen mentek keresztül. Már a második világháború idején is megfogalmazódott a brit hírszerzésben, hogy az erőszak alkalmazása kontraproduktív. A háborús kémeket kihallgató 020-as tábor parancsnoka, Robin “Tin Eye” Stephens alezredes híres utasítása szerint „az erőszak tabu, mert nemcsak hogy a vallatót kielégítő válaszokat eredményez, de lerontja az információk színvonalát”. Úgy vélte, az ütlegelt fogoly a büntetés elkerülése érdekében inkább azt mondja, amiről azt hiszi, hogy vallatói hallani akarják, tehát a kapott információ megbízhatatlan. Stephens kifejtette, hogy a fogoly bántalmazása „nem intelligens” eljárás, mert a szenvedés hatására a fogoly hazugságokba menekül. Egy kollégája, Guy Liddell MI5-tiszt naplójában ugyancsak leszögezte: „morális szempontokon túl is nyilvánvaló, hogy a Gestapo-módszerek hosszú távon nem kifizetődőek”. Ennek megfelelően a brit kihallgatók a fizikai bántalmazás helyett kifinomult pszichológiai nyomásgyakorlást alkalmaztak. Stephens a Latchmere House-ban (Camp 020) például szándékosan fenyegető, elszigetelő légkört teremtett: a rabokat magánzárkában, csendben tartották, nem beszélhettek egymással, nem kaphattak kedvezményeket (pl. cigarettát vagy ízletes ételt), és gyakran alkalmaztak alvásmegvonást vagy hosszú ideig tartó csuklyázást a pszichés gyötrésükre. A kihallgatók kiaknázták azt is, hogy háború idején az elfogott kémeket akár halálbüntetés fenyegette – a félelem légköre növelte az együttműködési hajlandóságot. Ezekkel a módszerekkel a háború alatt mintegy 120 fogolyból a brit hírszerzés számára hasznos információforrás lett, sőt több mint egy tucat német ügynököt sikerült kettős ügynökké tenni, azaz rávenni, hogy a briteknek dolgozzon. A háborús tapasztalatok tehát megmutatták, hogy a pszichológiai és stratégiai eszközök – fenyegetés, elszigetelés, megtévesztés – hatékonyabbak és megbízhatóbbak, mint a nyers erő alkalmazása.

A gyarmati konfliktusok és az „öt módszer”: A 20. század közepén, a brit gyarmatbirodalom felbomlásának időszakában azonban a gyakorlat időnként eltért e nemes elvektől. Néhány gyarmati háborúban és rendfenntartó műveletben a brit erők kemény kihallgatási technikákat vetettek be. Az 1950-es években a kenyai Mau Mau felkelés idején fejlesztették ki a hírhedt „öt technikát” (más néven mély kihallgatási módszereket), amelyek a csuklyázást, a folyamatos erős zajjal való terhelést, az alvásmegvonást, valamint az étel- és italfogyasztás megvonását foglalták magukban. Ezeket a módszereket később Észak-Írországban, Az iraki internálások (1971) során is alkalmazták a brit biztonsági erők, ami komoly botrányt váltott ki. A foglyokat stresszpozícióban falhoz állítva, csuklyával a fejükön, hangos zörejnek kitéve, élelem és alvás nélkül tartották – e bánásmód súlyos fizikai és pszichés traumát okozott, és utóbb az Emberi Jogok Európai Bírósága is elítélte. Válaszul a Heath-kormány 1972-ben hivatalosan kijelentette, hogy az „öt módszert” a jövőben nem fogják alkalmazni kihallgatások során. „A kormány … úgy döntött, hogy ezeket a technikákat… a jövőben nem használják kihallgatás segédeszközeként… nyilatkozatom minden jövőbeli esetre kiterjed” – mondta a miniszterelnök, és utasításba adta, hogy a biztonsági erők semmilyen kombinációban ne alkalmazzák ezeket. Ez a tilalom a mai napig érvényben van, és a brit kormány hivatalos politikája szerint az ilyen jellegű bánásmódot nem tartják elfogadhatónak. A történelmi tapasztalat tehát a 20. század végére egy jogilag és etikailag is szigorúbb normarendszerhez vezetett a brit kihallgatások terén.

A hidegháború és utóhatásai: A hidegháború idején az MI6 inkább klasszikus hírszerző feladatokra koncentrált – például dezertőrök, kettős ügynökök kikérdezésére – és kevés adat került nyilvánosságra a konkrét módszerekről. A korszakban mindazonáltal mindkét oldalon előfordultak titkos kihallgatóközpontok és kemény eszközök. A brit hírszerzés a II. világháború utáni években is működtetett Németországban internálótáborokat, és akadt példa visszaélésekre. Összességében azonban 1972 után hivatalosan a kényszervallatástól való tartózkodás jellemezte a brit megközelítést, szemben például a CIA egyes hidegháborús gyakorlataival (melyek között szerepeltek kemény kihallgatási kézikönyvek és vitatott módszerek Latin-Amerikában). Az MI6 elsődleges profilja a hírszerző információk gyűjtése volt, nem pedig a büntetőeljáráshoz szükséges beismerő vallomások kikényszerítése – ez is visszafogottabbá tette módszereit a hazai rendőrségi vagy amerikai CIA-gyakorlathoz képest.

A 21. század – a terrorizmus elleni háború: A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a nemzetközi terrorellenes háború új kihívás elé állította a brit és szövetséges szolgálatokat. Az MI6 – küldetéséből adódóan – részt vett több, külföldön foglyul ejtett terrorgyanús személy kikérdezésében, gyakran az amerikai CIA vagy más partner szolgálatok oldalán. Ebben az időszakban azonban utólag fény derült arra, hogy a brit tisztek részben közreműködtek olyan kihallgatásokban, ahol a fogvatartottakat bántalmazták vagy kínozták. A brit parlament Intelligence and Security Committee (ISC) által 2018-ban nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentés megállapította, hogy 2001 utáni években a brit hírszerzők mintegy 600 esetben kerültek kapcsolatba fogolymaltartással járó incidensekkel, és a brit kormány 31 esetben jóváhagyta, megszervezte vagy finanszírozta terrorgyanús személyek titkos külföldre szállítását (rendition). Ezek közé tartozott több, az USA által működtetett „fekete börtön” (titkos fogva tartási központ) is. Az egyik legismertebb ügy Abu Zubaydah esete volt. Ő egy Szaúd-Arábiában született al-Káida tag, akit 2002-ben Pakisztánban fogott el a CIA, és ő lett az első fogoly, akin az amerikaiak minden ún. fokozott kihallgatási technikát (enhanced interrogation techniques) bevetettek – beleértve a verést, az extrém alvásmegvonást, a falhoz csapkodást, a szűk dobozba zárást és nem utolsósorban a vízbefojtásos kínzást (waterboarding), amelyet vele 83 alkalommal végeztek el. A brit MI6 tisztjei tudatában voltak annak, hogy Zubaydah-t ilyen brutális bánásmód éri – az ISC-jelentés szerint az MI6 egy magas rangú tagja feljegyezte, hogy a fogoly szenvedései olyan szélsőségesek, hogy „az amerikai különleges erők 98%-a összeroppant volna” hasonló körülmények között. Ennek ellenére 2002 és 2006 között brit hírszerzők kérdéslistákat juttattak el az amerikaiaknak Zubaydah kihallgatására vonatkozóan – azaz közvetve próbáltak tőle információkat szerezni, miközben a tényleges vallatást a CIA végezte. Hasonló módon más foglyok esetében is előfordult, hogy az MI6 vagy a belföldi MI5 kérdéseket továbbított olyan kihallgatásokhoz, ahol tudták, hogy a fogvatartottakat kegyetlen eszközökkel „puhítják elő”. E gyakorlat rövid távon információhoz juttathatta a brit szolgálatokat, hosszú távon azonban jelentős kritikákat szült, miután kiderült. Zubaydah esete is rámutatott a kínzás veszélyeire: a fogoly kínzások hatására olyan hamis információkat is bevallott – például hogy Szaddám Huszein iraki rezsimje kapcsolatban állt az al-Káidával, vagy hogy nukleáris eszközt terveztek bevetni Washington ellen –, melyeket az USA később maga is alaptalannak minősített. A 2000-es évek végére a brit közvélemény és politika számára nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a szigorúbb szabályozásra és felügyeletre a hírszerzői kihallgatások terén, hogy az MI6 ne válhasson bűnrészessé más országok jogsértéseiben. Erre reagálva a következő évtized elején fontos reformok történtek a hivatalos protokollokban.

Jelenlegi protokollok és irányelvek

Hivatalos irányelvek bevezetése (2010): A kiszivárgott információk és vizsgálatok nyomán a brit kormány belátta, hogy korábbi, titkos belső iránymutatásai nem elégségesek a visszaélések megakadályozására. 2010-ben – David Cameron miniszterelnök vezetése alatt – kiadták a Consolidated Guidance nevű dokumentumot, amely először egységes formában rögzítette a brit hírszerzők és katonák számára a fogvatartottakkal való bánásmód szabályait külföldi műveletek során. Ez az útmutató leszögezte, hogy az MI6 és a többi szolgálat nem vehet részt kínzásban vagy embertelen bánásmódban, és feladatuk jelezni, ha partner szolgálatok részéről ilyen fenyeget. Ugyanakkor a 2000-es évek elején alkalmazott titkos politika bizonyos kiskapukat még meghagyott: például előírta, hogy ha egy potenciális jogsértő lépés elengedhetetlennek tűnik a nemzetbiztonság szempontjából, ahhoz miniszteri jóváhagyást kell kérni, így teremtve politikai fedezetet az eljáró tisztnek. Ezt a titkos protokollt alkalmazták a brit tisztek Afganisztánban 2002-től, amikor az amerikaiak által őrzött foglyokat akartak kihallgatni, bár tudatában voltak az ott folyó bántalmazásoknak. A rendszer azonban – részben a civil jogvédők nyomására – átláthatóbbá vált: 2010-ben a Consolidated Guidance egy részét nyilvánosságra hozták, példát statuálva, hogy az új brit kormány nem tolerálja a kínzást.

„The Principles” (2019) – szigorúbb normák: További lépésként a brit kormány 2019 júliusában – az ISC ajánlásait is figyelembe véve – felülvizsgálta és kibővítette az útmutatást. Ekkor adták ki The Principles Relating to the Detention and Interviewing of Detainees Overseas (röviden “The Principles”) címmel az új kormányzati irányelvet, amely 2020-tól felváltotta a 2010-es útmutatót. A The Principles fő elvei egyértelműek: „Az Egyesült Királyság kormánya nem vesz részt, nem ösztönöz és nem tűr el törvénytelen kivégzést, kínzást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, illetve rendkívüli átadást.” Semmilyen körülmények között nem tehetnek a brit tisztviselők olyan lépést, ami ezek valamelyikét jelentené. Rögzítik továbbá, hogy az Egyesült Királyság köteles felmérni minden esetben, fennáll-e a veszélye annak, hogy egy fogvatartottal külföldön partnereik törvényellenesen bánnak (pl. megkínozzák vagy jogon kívülivé teszik). Ha valós kockázat mutatkozik ilyen súlyos jogsértésre és azt nem sikerül előzetes biztosítékokkal kizárni, akkor “az alapértelmezett álláspont az, hogy a műveletet nem folytatják” – azaz a brit fél nem vesz részt tovább az adott kihallgatásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MI6 (és a többi érintett brit szerv, pl. a hadsereg vagy a terrorelhárítás) inkább kilép a helyzetből, semmint hogy közreműködése bármi módon kínzáshoz asszisztáljon. Az új irányelvek külön kitérnek az ún. rendkívüli átadás (extraordinary rendition) tilalmára is – vagyis a brit szolgálatok nem működhetnek közre abban, hogy egy személyt a jogi védelem megkerülésével más ország börtönébe juttassanak. Továbbá kiterjesztették a szabályokat más brit szervekre (pl. a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségre és a londoni rendőrség SO15 terrorelhárító ágára) is, és bevezettek kötelező jelentési mechanizmusokat a hibákra és egy védett visszajelzési (whistleblowing) csatornát a személyzet számára.

Elszámoltathatóság és kiképzés: Az MI6 tevékenységét ma szigorú politikai és jogi felügyelet kíséri. A szolgálat a külügyminiszternek tartozik beszámolással, és a miniszter – szükség esetén a miniszterelnökkel egyetértésben – hagyhat jóvá különleges műveleteket. A parlament Információs és Biztonsági Bizottsága (ISC) ellenőrző szerepet játszik: 2018-as jelentésük tárta fel a korábbi visszaéléseket, ami nyomán a kormányzat cselekedett. Emellett a független Investigatory Powers Commissioner (Hatósági Megfigyelési Biztos) is rendszeresen felülvizsgálja, hogy a szolgálatok betartják-e az előírásokat. A kormány retorikája szerint a terror elleni harc kezdeti éveiben a brit tisztviselők „új és kihívásokkal teli környezetben működtek, amire nem voltak minden esetben felkészítve”, és „túl sokáig tartott”, míg a megfelelő képzés és útmutatás kiépült. Ma azonban már rendelkezésre állnak azok a protokollok és tréningek, amelyek biztosítják, hogy az MI6 kihallgatásai összhangban legyenek a brit joggal és nemzetközi jogi kötelezettségekkel. Az MI6 tisztjeit képezik a törvényes kihallgatási technikákra, beleértve a kulturális érzékenységet, a vallatási pszichológiát és a kapcsolatépítő technikákat is. A brit kormány deklarált célja, hogy a szolgálatok működése megfeleljen az Egyesült Királyság emberi jogi elkötelezettségének, és hogy példát mutasson más országoknak a fogvatartottakkal való bánásmód terén.

Összehasonlítás az FBI és a CIA kihallgatási technikáival

Az MI6 módszereit gyakran összevetik az amerikai társszolgálatok – a CIA és az FBI – gyakorlatával. Mivel e szervezetek különböző feladatkörrel és jogi háttérrel rendelkeznek, kihallgatási technikáik is ennek megfelelően alakultak.

CIA vs. MI6: A CIA az USA külső hírszerző szolgálata, akárcsak az MI6 az Egyesült Királyságé. Mindkettő elsősorban külföldön gyűjt információt, gyakran fedett műveletek keretében. A CIA azonban a 2001 utáni években egy sajátos kihallgatási programot folytatott le, amely hírhedtté vált kemény módszereiről. Az ún. „enhanced interrogation techniques” (EIT) keretében a CIA olyan coercitív (kényszerítő) módszereket alkalmazott, mint például a falnak csapás (walling), a fájdalmas stresszpozíciókba kényszerítés, a tartós alvásmegvonás (akár 180 órán át), a szenzoros túlterhelés (erős zaj- és fényhatások), a meztelen megalázás, és a hírhedt vízbefojtásos kínzás (waterboarding). Ezeket a technikákat titkos börtönökben (pl. Guantánamón, Bagram támaszponton) rendszeresen, kombinálva vetették be anélkül, hogy előtte enyhébb, „nem fenyegető” módszerekkel próbálkoztak volna. Eredményességük erősen vitatott: egy 2014-ben nyilvánosságra hozott amerikai szenátusi jelentés szerint a CIA „fokozott kihallgatási” módszerei „nem bizonyultak hatékony eszköznek sem a hírszerzési információk megszerzésére, sem az együttműködés kiváltására”. A túlzottan kemény bánásmód ráadásul rontotta az USA nemzetközi hírnevét és morális tekintélyét. Ezzel szemben az MI6 – különösen a 2010-es évektől – hivatalosan elhatárolódik minden ilyen kínzási technikától. A The Principles útmutatója expressis verbis tilt minden fizikai vagy pszichológiai kínzást és embertelen bánásmódot, így az MI6 tisztjei nem alkalmazhatnak a CIA EIT programjához hasonló módszereket. Fontos különbség továbbá, hogy míg a CIA a 2000-es évek elején saját fogolyprogramot működtetett (titkos börtönhálózattal és „black site” létesítményekkel), addig az MI6 nem rendelkezik ilyen saját fogva tartási infrastruktúrával – a brit tisztek általában partner szolgálatok foglyaihoz férnek hozzá közös kihallgatások keretében. Az MI6 a jelenlegi szabályok szerint tartózkodik attól is, hogy olyan információt használjon fel vagy adjon át, amelyet kínzással nyertek ki; sőt, ha ilyet észlelnek, kötelesek jelenteni és leállni az együttműködéssel. Összességében a CIA múltbeli kihallgatási gyakorlata agresszívebb és kevésbé volt szabályozott, míg az MI6 napjainkban igyekszik jogkövető és humánus mederben tartani tevékenységét – részben éppen a CIA-val közös múltbeli negatív tapasztalatok tanulságai alapján.

FBI vs. MI6: Az FBI gyökeresen eltérő szervezet, mivel elsődlegesen az USA belföldi szövetségi rendőri/nyomozó hatósága. Ennek megfelelően az FBI kihallgatásai általában büntetőeljárás részeként zajlanak (gyanúsítottak, tanúk kihallgatása), szemben az MI6 hírszerzési célú kikérdezéseivel. Az FBI munkatársainak szigorú törvényi keretek között kell eljárniuk: például az amerikai alkotmány értelmében az őrizetbe vett személyek jogait (ügyvéd jelenléte, önvád tiltása, stb.) tiszteletben kell tartaniuk, és minden gyanúsítottat figyelmeztetniük kell a jogaira (Miranda-figyelmeztetés). Így az FBI esetében eleve tilos a fizikai kényszervallatás, hiszen azzal a megszerzett vallomás a bíróságon érvénytelen lenne, és a tiszt is bűncselekményt követne el. A 20. század második felében az amerikai rendőrségi/FBI kihallgatások híresek voltak konfrontatív, beismerés-orientált stílusukról – például széles körben elterjedt a Reid-technika, mely a gyanúsított pszichológiai sarokba szorításával, megtévesztésével próbált gyors beismerést kicsikarni. Ez a megközelítés azonban sok esetben visszaütött (ismert tény, hogy a túl agresszív vallatás hamis beismerésekhez és téves információkhoz vezethet). Az elmúlt két évtizedben az FBI egy jelentős paradigmaváltáson ment keresztül: az ún. High-Value Detainee Interrogation Group (HIG) keretében tudományos kutatások sora bizonyította, hogy a legeredményesebb kihallgatási módszerek a nem kényszerítő, bizalmon alapuló információgyűjtő módszerek. Ma már az FBI is a rapport-építésre és az együttműködés kialakítására törekszik a kihallgatások során, nem pedig a régi típusú fenyegetőzésre. Maga az FBI ismerte el, hogy a hagyományosan alkalmazott vádló hangvételű taktika számos buktatóval jár: védekező reakciókat vált ki a gyanúsítottból és növeli az ügyvédfogadás valószínűségét, míg egy ártatlan ember akár hamis vallomást is tehet a pszichés nyomás miatt. Ezzel szemben „egy más megközelítés – mely az empátián és bizalmon alapul – eredményesebb lehet”. Ennek szellemében az FBI ma már tréningezi ügynökeit motivációs interjúztatásra és egyéb humánus technikákra. Az FBI és a brit szolgálatok közti különbség abban is áll, hogy míg az FBI célja egy jogi eljárásban használható vallomás megszerzése (tehát dokumentált, önkéntes és megbízható tanúvallomásra van szükség), addig az MI6 számára sokszor elegendő a nyers hírszerzési információ (amely akár titokban szerzett, a bíróság előtt fel nem használható adat is lehet). Emiatt az MI6 a múltban olykor támaszkodhatott volna kevésbé szabályos eszközökre is – de ahogy láthattuk, a brit kormány mára világossá tette, hogy az ilyen módszerek nem elfogadhatóak. Fontos megjegyezni, hogy a brit hatóságok maguk is elkezdték alkalmazni a tudományosan legjobbnak tartott gyakorlatokat: brit szakértők (pl. a Liverpooli Egyetem kutatói) kidolgozták az ORBIT nevű rapport-alapú kikérdezési modellt, és a brit terrorelhárítók, sőt a hadsereg is részesülnek ilyen képzésben – ugyanúgy, ahogy az FBI és CIA szakemberei is érdeklődnek ezen módszerek iránt. Ez azt mutatja, hogy napjainkra az FBI és a brit hírszerzés megközelítése konvergál: mindkét fél belátta, hogy a bizalmi légkör kialakítása és a pszichológiai befolyásolás finom eszközei többet érnek, mint a durva erőszak.

Összefoglaló táblázat – MI6, CIA és FBI összehasonlítása

Pszichológiai, etikai és stratégiai alapelvek

Pszichológiai elvek: Az MI6 kihallgatási módszereit erős pszichológiai alapokra építik. A történelem során a brit hírszerzés felismerte, hogy a pszichés nyomásgyakorlás finom formái – mint a hosszú távú izoláció, a bizonytalanságban tartás, a manipuláció és megtévesztés – hatékonyabbak lehetnek, mint a fizikai erőszak. A pszichológiai taktikák célja megtörni a fogvatartott ellenállását anélkül, hogy tartós gyűlöletet vagy hamis információkat generálnának. Például a WWII idején Stephens alezredes módszereiben a félelemkeltés (a kivégzés lehetőségének sugalmazása) és a szenzoros depriváció (csend, magány, monoton környezet) is szerepet kapott, de mindezt kontrollált keretek között alkalmazta, kerülve a személyes bántalmazást. A modern MI6 kiképzésben is nagy hangsúlyt kap az emberi természet és motivációk megértése. Gyakran alkalmaznak rapport-építő technikákat – azaz igyekeznek bizalmi viszonyt kialakítani a kihallgatott személlyel, hogy az önként áruljon el információkat. Emellett előfordulhat a megtévesztés használata is (pl. hamis zászló alatt történő kihallgatás, amikor a tiszt más nemzet képviselőjének adja ki magát, hogy megnyerje a fogoly bizalmát), vagy az alany egójára és érzelmeire ható stratégiák. Tipikus pszichológiai fogás például az, hogy a kihallgató megpróbálja azonosítani a fogvatartott gyenge pontjait – ideológiai kételyeit, személyes motivációit, félelmeit – és ezeket kihasználva rávenni az együttműködésre. A hírszerzői körökben ismert az ún. MICE-modell (Money, Ideology, Coercion, Ego – Pénz, Ideológia, Kényszer, Egó), amely azon tényezőkre utal, amelyekkel egy személy befolyásolható. Az MI6 egy kihallgatás során felmérheti, hogy a fogoly esetében ezek közül melyik alkalmazható: például ideológiai csalódottságának erősítésével vagy egójának simogatásával (azt éreztetve, hogy a vallomásával fontos szerepe lehet). Mindezen pszichológiai eszközök célja, hogy a fogvatartott önként szolgáltasson értékes információt – akár anélkül, hogy észrevenné, mennyit árult el. Fontos kiemelni, hogy a legújabb kutatások eredményei is ezt a megközelítést támasztják alá: mind a brit, mind az amerikai szakértők egyetértenek abban, hogy a nem koercitív, interakción alapuló kihallgatás a legeredményesebb. Egy átfogó tudományos elemzés szerint a leghatékonyabb módszerek a pontos és használható információk kinyerésére az erőszakmentes, bizalmi viszonyra építő, információgyűjtő technikák. A rapport kialakítása csökkenti a fogvatartott ellenállását és hajlandóbbá teszi a valódi emlékek és tervek feltárására, míg a kínzás hatására gyakran éppen ellenkezőleg, bezárkózik vagy a vallatót félrevezető válaszokat ad.

Etikai és jogi elvek: Az MI6 (és általában a brit titkosszolgálatok) tevékenységét szigorú etikai és jogi normák keretezik. Az Egyesült Királyság aláírta az ENSZ Kínzás Ellenes Egyezményét, továbbá tagja az Európa Tanácsnak és aláveti magát az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ezek a nemzetközi jogi kötelezettségek tiltanak minden kínzást és kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetést vagy bánásmódot. A brit kormány többször hangsúlyozta, hogy a kínzás alkalmazása teljes mértékben elfogadhatatlan, nemcsak jogilag, de morálisan is: „a kormány nem vesz részt kínzásban… mert ez helytelen, összeegyeztethetetlen az Egyesült Királyság nemzetközi kötelezettségeivel – mint az ENSZ kínzás elleni egyezménye – és elárulná mindazt, amit nemzetként az emberi jogok előmozdítása és az emberi méltóság védelme terén képviselünk”. Ez az erős etikai állásfoglalás jelzi, hogy az MI6 számára az eszköz nem szentesíti a célt: még a legsúlyosabb fenyegetések esetén is be kell tartaniuk az emberi jogi normákat. A szolgálaton belül is tudatosították, hogy a személyes felelősség kérdése előbb-utóbb felmerülhet: egy 2000-es években érvényben lévő belső direktíva elismerte, hogy az MI5/MI6 tisztjei büntetőjogi felelősségre vonhatók lehetnek, ha olyan információkat kérnek ki vagy használnak fel, amelyeket külföldi partnereik kínzással szereztek. Éppen ezért megkövetelték a vezetői (miniszteri) jóváhagyást minden kétes helyzetben, és ma is elvárás, hogy a tisztek jelentsék, ha ilyet tapasztalnak. Az etikai szempontból kifogásolható módszerek alkalmazása mára nemcsak tiltott, de gyakorlati kockázatokat is hordoz: a brit tisztviselők tisztában vannak vele, hogy jogi eljárások indulhatnak az ilyen ügyekben. (2018-ban pl. figyelmeztették a kormányt, hogy ha nem vizsgálja ki megfelelően a brit érintettségű kínzási eseteket, akkor akár a Nemzetközi Büntetőbíróság is lépéseket tehet.) Összességében az MI6 ma már egy olyan intézményi kultúrát igyekszik fenntartani, ahol a „nulla tolerancia” elve érvényesül a kínzással szemben, és ahol a tisztviselők tudják: a rövid távú eredményekért sem engedhetik meg a morális és jogi normák áthágását.

Stratégiai alapelvek: A kihallgatási módszerek mögött meghúzódó stratégiai megfontolások is fontosak az MI6 számára. Az egyik ilyen elv az, hogy az információ minősége és a forrás együttműködése elsődleges a mennyiséggel szemben. A brit hírszerzés hosszú távú célja nem pusztán az, hogy egy-egy fogollyal közöltesse az ismereteit, hanem hogy fenntartható hírszerzési előnyre tegyen szert. Ez sokszor azt jelenti, hogy igyekeznek a fogvatartottat átállítani vagy együttműködővé tenni. Ha a kihallgatott személy később informátorként, ügynökként használható, az felbecsülhetetlen érték a szolgálat számára. Ilyen stratégiai célt pedig csakis úgy lehet elérni, ha nem tesszük tönkre az alanyt – azaz nem ejtünk rajta olyan fizikai vagy lelki sebeket, melyek miatt örökre ellenségessé válik. A brit gyakorlatban ezért a meggyőzés és motiválás eszközei felértékelődnek: inkább próbálják a fogoly világnézetét, indítékait megérteni és befolyásolni (például rámutatva, hogy együttműködéssel jobban jár, vagy hogy az ő céljai is elérhetőek más módon), semmint erővel kikényszeríteni az információt. Stratégiai szempont az is, hogy a kínzással nyert információ megbízhatatlan és gyakran félrevezető – erre több történelmi példa is akad (a korábban említett Zubaydah által kínzás hatására adott téves információk esete intő példa erre). A téves adatok pedig veszélyes következményekhez vezethetnek (pl. rossz nyomon indítanak el egy nyomozást vagy akár indokolatlan háborút is). Így stratégiai értelemben a kínzás kontraproduktív: nem csak morális árat kell fizetni érte, de katonai/biztonsági szempontból is káros lehet. Egy másik stratégiai elv a „szívek és elmék” megnyerése: ha kiderül egy szolgálatról, hogy rendszeresen kínoz, az aláássa a hazai és nemzetközi támogatottságát, és akár az ellenséges toborzást (radikalizációt) is erősítheti. Erre utalt egy titkos brit kormányzati elemzés is, amely figyelmeztetett: ha napvilágot lát, hogy a brit szolgálatok ilyen körülmények között szereztek információt, az „további radikalizálódáshoz vezethet, növelve a terrorfenyegetést”, valamint „súlyosan ronthatja a szolgálatok hírnevét”. Az MI6 tehát stratégiai okokból is érdekelt abban, hogy törvényes és profi módszereket alkalmazzon: így az általa gyűjtött információ hitelesebb, a partnerszolgálatokkal való viszony bizalmasabb, a nyilvánosság és a politikai döntéshozók támogatása pedig fenntartható. Végül stratégiai cél lehet az is, hogy a kihallgatás során szerzett információt összevessék más forrásokkal és dezinformációs műveletekben használják fel. Erre példa, amikor a WWII alatt a brit hírszerzés a kihallgatott német ügynököktől kapott adatokat tudatosan felhasználta ellentétes célra – pl. dezinformáció terjesztésére a Double-Cross (XX) hadművelet keretében, amivel sikerült a nácikat félrevezetni. Ilyen finom stratégiai műveletek azonban csak akkor működnek, ha a kihallgatott személyt megnyerik maguknak, nem pedig összetörik. Az MI6 ezért mind pszichológiai, mind etikai okokból türelmes, hosszú távú szemlélettel közelít a kihallgatásokhoz: igyekszik „megnyerni, nem pedig megtörni” a célszemélyt – mert ezzel éri el, hogy az illető tartósan a brit érdekeket szolgálja, akár információival, akár együttműködésével.

Összegzés

Az MI6 kihallgatási módszerei az elmúlt évszázad során a nyers erő alkalmazását kerülő, célratörő pszichológiai eszköztárrá fejlődtek. A 20. század elején és a második világháború alatt a brit hírszerzés már felismerte, hogy a kegyetlenség helyett a rafinált taktikák hozzák a legjobb eredményt. Ugyan voltak időszakok – például a gyarmati háborúk idején – amikor a brit gyakorlat megtorpant és kifogásolható módszerekhez nyúlt, a nemzetközi és belső kritikák hatására az Egyesült Királyság végül szilárd elvi alapokra helyezte a kihallgatási protokolljait. Ma az MI6 szigorú szabályok és felügyelet mellett végzi a fogvatartottak kikérdezését, összhangban a nemzetközi joggal és az ország demokratikus értékeivel. A brit megközelítés hangsúlyosan különbözik a CIA korábbi, hírhedt vallatási programjától: az MI6 elutasítja a kínzást, és inkább a partneri együttműködésre, információmegosztásra épít. Az FBI-jal összevetve az MI6 helyzete sajátos – hírszerző szervként más a célkészlete –, de módszertani szempontból egyre közelebb került az emberséges, tudásalapú kihallgatási technikákhoz, amelyeket ma már világszerte a leghatékonyabbnak tartanak. Az MI6 a pszichológiai befolyásolás, a stratégiai türelem és a jogkövető magatartás hármas elvére támaszkodva igyekszik információhoz jutni, és ezzel nemcsak erkölcsi kötelezettségeinek tesz eleget, hanem a gyakorlatban is jobb minőségű, megbízhatóbb hírszerzési adatokat szerez. A brit titkosszolgálat kihallgatási módszereinek története így egyszerre tanúskodik a tanulási folyamatról – ahogy a múlt hibáiból okulva finomodtak az eljárások – és a következetes elvi állásfoglalásról amellett, hogy még a legkeményebb időkben is van más út a szükséges információk megszerzésére, mint a kínzás. Az MI6 jelenlegi protokolljai és gyakorlata ennek szellemében működnek: professzionális, alapos, az emberi tényezőt középpontba helyező kihallgatási módszerekkel szolgálják az Egyesült Királyság biztonságát, megőrizve a nemzet erkölcsi integritását és hosszú távú érdekeit.

Források: Az összefoglaló jelentés megállapításait több hivatalos és szakértői forrás támasztja alá. Hivatkozott források között szerepelnek brit kormányzati dokumentumok (pl. a 2019-es The Principles irányelv és parlamenti nyilatkozatok), a brit parlament ISC bizottságának jelentései és az azokat ismertető sajtóhírek (Guardian) a brit szolgálatok szerepéről a CIA kihallgatásokban, továbbá történészek és újságírók munkái a történelmi esetekről (például a Camp 020 WWII kihallgatóközpont beszámolói). Emellett felhasználásra kerültek nemzetközi jelentések és elemzések – így az USA Szenátusának 2014-es vizsgálata a CIA módszereiről, illetve tudományos kutatások a vallatási technikák hatékonyságáról, amelyeket az FBI HIG programja publikált. Mindezen források egybehangzóan rámutatnak: a titkosszolgálati kihallgatások terén a 21. századra az a konszenzus alakult ki, hogy az etikailag helyes eljárások hosszú távon stratégiailag is a legsikeresebbek. Az MI6 napjainkban ennek megfelelően alakítja módszereit, ötvözve a történelmi tapasztalatokat a modern szakmai irányelvekkel egy professzionális, hatékony és törvényes hírszerző tevékenység érdekében.

Stephens alezredes, a brit MI5 020-as kihallgatótáborának parancsnoka a II. világháború idején világossá tette beosztottai számára, hogy az erőszak alkalmazása tilos, mert az “válaszokat ugyan adhat a kihallgató megelégedésére, de az információ értékét lerontja” . Helyettese, Guy Liddell szerint is “ezek a Gestapo-módszerek nem kifizetődőek hosszú távon” , vagyis a fizikai kínzás bár gyors eredményt ígérhet, a kapott információ megbízhatatlan és stratégiailag káros lehet.

Az 1971-es észak-írországi válság idején a brit biztonsági erők által alkalmazott “öt módszer” – a falhoz állítás, csuklya viselése, folyamatos zaj, alvásmegvonás, valamint étel-ital megvonása – súlyos fizikai és pszichés traumát okozott a fogvatartottaknak. A “Hooded Men” (“Csuklyás emberek”) néven ismertté vált foglyok esete feltárta, hogy e technikák kombinációja tartós hallucinációkat, dezorientációt és depressziót idézett elő , és később nemzetközi bíróság minősítette embertelen bánásmódnak.

*Edward Heath brit miniszterelnök 1972. március 2-án az Alsóházban kijelentette: “A kormány … alapos mérlegelés után úgy döntött, hogy ezeket a technikákat [az öt módszert] a jövőben nem használják a kihallgatás segédeszk# Az MI6 kihallgatási módszerei – átfogó áttekintés

Történelmi fejlődés a 20–21. század során

Korai gyakorlat és a II. világháború: Az MI6 (Secret Intelligence Service) kihallgatási módszerei a 20. század során jelentős fejlődésen mentek keresztül. Már a második világháború idején is megfogalmazódott a brit hírszerzésben, hogy az erőszak alkalmazása kontraproduktív. A háborús kémeket kihallgató 020-as tábor parancsnoka, Robin “Tin Eye” Stephens alezredes híres utasítása szerint „az erőszak tabu, mert nemcsak hogy a vallatót kielégítő válaszokat eredményez, de az információ minőségét is lerontja”. Úgy vélte, az ütlegelt fogoly a büntetés elkerülése érdekében inkább azt mondja, amiről azt hiszi, hogy vallatói hallani akarják, tehát a kapott információ megbízhatatlan. Stephens kifejtette, hogy a fogoly bántalmazása „nem intelligens” eljárás, mert a szenvedés hatására a fogoly hazugságokba menekülhet a további bántalmazás elkerülése végett. Egy kollégája, Guy Liddell MI5-tiszt naplójában ugyancsak leszögezte: „morális szempontokon túl is nyilvánvaló, hogy a Gestapo-módszerek hosszú távon nem kifizetődőek”. Ennek megfelelően a brit kihallgatók a fizikai bántalmazás helyett kifinomult pszichológiai nyomásgyakorlást alkalmaztak. Stephens a Latchmere House-ban (Camp 020) például szándékosan fenyegető, elszigetelő légkört teremtett: a rabokat magánzárkában, csendben tartotta, nem beszélhettek egymással, nem kaptak semmilyen kedvezményt (pl. cigarettát vagy ízletes ételt), és gyakran alkalmaztak alvásmegvonást vagy hosszú ideig tartó csuklyázást a pszichés gyötrésükre. A kihallgatók kiaknázták azt is, hogy háború idején az elfogott kémeket akár halálbüntetés fenyegette – a félelem légköre növelte az együttműködési hajlandóságot. Ezekkel a módszerekkel a háború alatt mintegy 120 fogoly vált a brit hírszerzés számára értékes információforrássá, sőt több mint egy tucat német ügynököt sikerült kettős ügynökké tenni, azaz rávenni, hogy a briteknek dolgozzon. A háborús tapasztalatok tehát megmutatták, hogy a pszichológiai és stratégiai eszközök – fenyegetés, izoláció, megtévesztés – hatékonyabbak és megbízhatóbbak, mint a nyers erő alkalmazása.

A gyarmati konfliktusok és az „öt módszer”: A 20. század közepén, a brit gyarmatbirodalom felbomlásának időszakában azonban a gyakorlat időnként eltért e nemes elvektől. Néhány gyarmati háborúban és rendfenntartó műveletben a brit erők kemény kihallgatási technikákat vetettek be. Az 1950-es években a kenyai Mau Mau felkelés idején fejlesztették ki a hírhedt „öt technikát” (más néven mély kihallgatási módszereket), amelyek a csuklyázást, a folyamatos erős zajjal való terhelést, az alvásmegvonást, valamint az étel- és italfogyasztás megvonását foglalták magukban. Ezeket a módszereket később Észak-Írországban, a Troubles idején (1971) is alkalmazták a brit biztonsági erők, ami komoly botrányt váltott ki. A foglyokat stresszpozícióban falhoz állítva, csuklyával a fejükön, hangos zörejnek kitéve, élelem és alvás nélkül tartották – e bánásmód súlyos fizikai és pszichés traumát okozott, és utóbb az Emberi Jogok Európai Bírósága is elítélte. Válaszul a Heath-kormány 1972-ben hivatalosan kijelentette, hogy az „öt módszert” a jövőben nem fogják alkalmazni kihallgatások során. „A kormány, miután nagy gondossággal áttekintette az ügyet, úgy döntött, hogy ezeket a technikákat… a jövőben nem használják a kihallgatás segédeszközeként… Nyilatkozatom minden jövőbeli esetre kiterjed” – mondta a miniszterelnök, és utasításba adta, hogy a biztonsági erők semmilyen formában ne alkalmazzák ezeket. Ez a tilalom a mai napig érvényben van, és a brit kormány hivatalos politikája szerint az ilyen jellegű bánásmódot nem tartják elfogadhatónak. A történelmi tapasztalat tehát a 20. század végére egy jogilag és etikailag is szigorúbb normarendszerhez vezetett a brit kihallgatások terén.

A hidegháború és utóhatásai: A hidegháború idején az MI6 inkább klasszikus hírszerző feladatokra koncentrált – például dezertőrök, kettős ügynökök kikérdezésére – és kevés adat került nyilvánosságra a konkrét módszerekről. A korszakban mindazonáltal mindkét oldalon előfordultak titkos kihallgatóközpontok és kemény eszközök. A brit hírszerzés a II. világháború utáni években is működtetett Németországban internálótáborokat, és akadt példa visszaélésekre. Összességében azonban 1972 után hivatalosan a kényszervallatástól való tartózkodás jellemezte a brit megközelítést, szemben például a CIA egyes hidegháborús gyakorlataival (melyek között szerepeltek kemény kiképzési kézikönyvek és vitatott módszerek Latin-Amerikában). Az MI6 elsődleges profilja a hírszerző információk gyűjtése volt, nem pedig a büntetőeljáráshoz szükséges beismerő vallomások kikényszerítése – ez is visszafogottabbá tette módszereit a hazai rendőrségi vagy amerikai CIA-gyakorlathoz képest.

A 21. század – a terrorizmus elleni háború: A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a nemzetközi terrorellenes háború új kihívás elé állította a brit és szövetséges szolgálatokat. Az MI6 – küldetéséből adódóan – részt vett több, külföldön foglyul ejtett terrorgyanús személy kikérdezésében, gyakran az amerikai CIA vagy más partner szolgálatok oldalán. Ebben az időszakban azonban utólag fény derült arra, hogy a brit tisztek részben közreműködtek olyan kihallgatásokban, ahol a fogvatartottakat bántalmazták vagy kínozták. A brit parlament Intelligence and Security Committee (ISC) által 2018-ban nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentés megállapította, hogy a 2001 utáni években a brit hírszerzők mintegy 600 esetben kerültek kapcsolatba fogolymaltatással járó incidensekkel, és a brit kormány 31 esetben jóváhagyta, megszervezte vagy finanszírozta terrorgyanús személyek titkos külföldre szállítását (rendition). Ezek közé tartozott több, az USA által működtetett „fekete börtön” (titkos fogva tartási központ) is. Az egyik legismertebb ügy Abu Zubaydah esete volt. Ő egy Szaúd-Arábiában született al-Káida tag, akit 2002-ben Pakisztánban fogott el a CIA, és ő lett az első fogoly, akin az amerikaiak minden ún. fokozott kihallgatási technikát (enhanced interrogation techniques) bevetettek – beleértve a verést, az extrém alvásmegvonást, a falhoz csapkodást, a szűk dobozba zárást és nem utolsósorban a vízbefojtásos kínzást (waterboarding), amelyet vele 83 alkalommal végeztek el. A brit MI6 tisztjei tudatában voltak annak, hogy Zubaydah-t ilyen brutális bánásmód éri – az ISC-jelentés szerint az MI6 egy magas rangú tagja feljegyezte, hogy a fogoly szenvedései olyan szélsőségesek, hogy „az amerikai különleges erők 98%-a összeroppant volna” hasonló körülmények között. Ennek ellenére 2002 és 2006 között brit hírszerzők kérdéslistákat juttattak el az amerikaiaknak Zubaydah kihallgatására vonatkozóan – azaz közvetve próbáltak tőle információkat szerezni, miközben a tényleges vallatást a CIA végezte. Hasonló módon más foglyok esetében is előfordult, hogy az MI6 vagy a belföldi MI5 kérdéseket továbbított olyan kihallgatásokhoz, ahol tudták, hogy a fogvatartottakat kegyetlen eszközökkel „puhítják elő”. E gyakorlat rövid távon információhoz juttathatta a brit szolgálatokat, hosszú távon azonban jelentős kritikákat szült, miután kiderült. Zubaydah esete is rámutatott a kínzás veszélyeire: a fogoly kínzások hatására olyan hamis információkat is bevallott – például hogy Szaddám Huszein iraki rezsimje kapcsolatban állt az al-Káidával, vagy hogy nukleáris eszközt terveztek bevetni Washington ellen –, melyeket az USA utóbb alaptalannak minősített. A 2000-es évek végére a brit közvélemény és politika számára nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a szigorúbb szabályozásra és felügyeletre a hírszerzői kihallgatások terén, hogy az MI6 ne válhasson bűnrészessé más országok jogsértéseiben. Erre reagálva a következő évtized elején fontos reformok történtek a hivatalos protokollokban.

Jelenlegi protokollok és irányelvek

Hivatalos irányelvek bevezetése (2010): A kiszivárgott információk és vizsgálatok nyomán a brit kormány belátta, hogy korábbi, titkos belső iránymutatásai nem elégségesek a visszaélések megakadályozására. 2010-ben – David Cameron miniszterelnök vezetése alatt – kiadták a Consolidated Guidance nevű dokumentumot, amely először egységes formában rögzítette a brit hírszerzők és katonák számára a fogvatartottakkal való bánásmód szabályait külföldi műveletek során. Ez az útmutató leszögezte, hogy az MI6 és a többi szolgálat nem vehet részt kínzásban vagy embertelen bánásmódban, és feladatuk jelezni, ha partner szolgálatok részéről ilyen fenyegetés felmerül. Ugyanakkor a 2000-es évek elején alkalmazott titkos politika bizonyos kiskapukat még meghagyott: például előírta, hogy ha egy potenciális jogsértő lépés elengedhetetlennek tűnik a nemzetbiztonság szempontjából, ahhoz miniszteri jóváhagyást kell kérni, így teremtve politikai fedezetet az eljáró tisztnek. Ezt a titkos protokollt alkalmazták a brit tisztek Afganisztánban 2002-től, amikor az amerikaiak által őrzött foglyokat akartak kihallgatni, bár tudatában voltak az ott folyó bántalmazásoknak. A rendszer azonban – részben a civil jogvédők nyomására – átláthatóbbá vált: 2010-ben a Consolidated Guidance egy részét nyilvánosságra hozták, példát statuálva, hogy az új brit kormány nem tolerálja a kínzást.

„The Principles” (2019) – szigorúbb normák: További lépésként a brit kormány 2019 júliusában – az ISC ajánlásait is figyelembe véve – felülvizsgálta és kibővítette az útmutatást. Ekkor adták ki The Principles Relating to the Detention and Interviewing of Detainees Overseas (röviden “The Principles”) címmel az új kormányzati irányelvet, amely 2020-tól felváltotta a 2010-es útmutatót. A The Principles fő elvei egyértelműek: „Az Egyesült Királyság kormánya nem vesz részt, nem ösztönöz és nem tűr el törvénytelen kivégzést, kínzást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, illetve rendkívüli átadást.” Semmilyen körülmények között nem tehetnek a brit tisztviselők olyan lépést, ami ezek valamelyikét jelentené. Rögzítik továbbá, hogy az Egyesült Királyság köteles felmérni minden esetben, fennáll-e a veszélye annak, hogy egy fogvatartottal külföldön partnereik törvényellenesen bánnak (pl. megkínozzák vagy jogon kívülivé teszik). Ha valós kockázat mutatkozik ilyen súlyos jogsértésre és azt nem sikerül előzetes biztosítékokkal kizárni, akkor “az alapértelmezett álláspont az, hogy a műveletet nem folytatják” – azaz a brit fél nem vesz részt tovább az adott kihallgatásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MI6 (és a többi érintett brit szerv, pl. a hadsereg vagy a terrorelhárítás) inkább kilép a helyzetből, semmint hogy közreműködése bármi módon kínzáshoz asszisztáljon. Az új irányelvek külön kitérnek az ún. rendkívüli átadás (extraordinary rendition) tilalmára is – vagyis a brit szolgálatok nem működhetnek közre abban, hogy egy személyt a jogi védelem megkerülésével más ország börtönébe juttassanak. Továbbá kiterjesztették a szabályokat más brit szervekre (pl. a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségre és a londoni rendőrség SO15 terrorelhárító ágára) is, és bevezettek kötelező jelentési mechanizmusokat a hibákra és egy védett visszajelzési (whistleblowing) csatornát a személyzet számára.

Elszámoltathatóság és kiképzés: Az MI6 tevékenységét ma szigorú politikai és jogi felügyelet kíséri. A szolgálat a külügyminiszternek tartozik beszámolással, és a miniszter – szükség esetén a miniszterelnökkel egyetértésben – hagyhat jóvá különleges műveleteket. A parlament Információs és Biztonsági Bizottsága (ISC) ellenőrző szerepet játszik: 2018-as jelentésük tárta fel a korábbi visszaéléseket, ami nyomán a kormányzat cselekedett. Emellett a független Investigatory Powers Commissioner (Hatósági Megfigyelési Biztos) is rendszeresen felülvizsgálja, hogy a szolgálatok betartják-e az előírásokat. A kormány retorikája szerint a terror elleni harc kezdeti éveiben a brit tisztviselők „új és kihívásokkal teli környezetben működtek, amire nem voltak minden esetben felkészítve”, és „túl sokáig tartott”, míg a megfelelő képzést és útmutatást kiépítették. Ma azonban már rendelkezésre állnak azok a protokollok és tréningek, amelyek biztosítják, hogy az MI6 kihallgatásai összhangban legyenek a brit joggal és nemzetközi jogi kötelezettségekkel. Az MI6 tisztjeit képezik a törvényes kihallgatási technikákra, beleértve a kulturális érzékenységet, a vallatási pszichológiát és a kapcsolatépítő technikákat is. A brit kormány deklarált célja, hogy a szolgálatok működése megfeleljen az Egyesült Királyság emberi jogi elkötelezettségének, és hogy példát mutasson más országoknak a fogvatartottakkal való bánásmód terén.

Összehasonlítás az FBI és a CIA kihallgatási technikáival

Az MI6 módszereit gyakran összevetik az amerikai társszolgálatok – a CIA és az FBI – gyakorlatával. Mivel e szervezetek különböző feladatkörrel és jogi háttérrel rendelkeznek, kihallgatási technikáik is ennek megfelelően alakultak.

CIA vs. MI6: A CIA az USA külső hírszerző szolgálata, akárcsak az MI6 az Egyesült Királyságé. Mindkettő elsősorban külföldön gyűjt információt, gyakran fedett műveletek keretében. A CIA azonban a 2001 utáni években egy sajátos kihallgatási programot folytatott le, amely hírhedtté vált kemény módszereiről. Az ún. „enhanced interrogation techniques” (EIT) keretében a CIA olyan koercitív (kényszerítő) módszereket alkalmazott, mint például a falnak csapás (walling), a fájdalmas stresszpozíciókba kényszerítés, a tartós alvásmegvonás (akár 180 órán át), a szenzoros túlterhelés (erős zaj- és fényhatások), a meztelen megalázás, és a hírhedt vízbefojtásos kínzás (waterboarding). Ezeket a technikákat titkos börtönökben (pl. Guantánamóban, a bagrami támaszponton) rendszeresen, kombinálva vetették be anélkül, hogy előtte enyhébb, „nem fenyegető” módszerekkel próbálkoztak volna. Eredményességük erősen vitatott: egy 2014-ben nyilvánosságra hozott amerikai szenátusi jelentés szerint a CIA „fokozott kihallgatási” módszerei „nem bizonyultak hatékony eszköznek sem a hírszerzési információk megszerzésére, sem az együttműködés kiváltására”. A túlzottan kemény bánásmód ráadásul rontotta az USA nemzetközi hírnevét és morális tekintélyét. Ezzel szemben az MI6 – különösen a 2010-es évektől – hivatalosan elhatárolódik minden ilyen kínzási technikától. A The Principles útmutatója expressis verbis tilt minden fizikai vagy pszichológiai kínzást és embertelen bánásmódot, így az MI6 tisztjei nem alkalmazhatnak a CIA EIT programjához hasonló módszereket. Fontos különbség továbbá, hogy míg a CIA a 2000-es évek elején saját fogolyprogramot működtetett (titkos börtönhálózattal és „black site” létesítményekkel), addig az MI6 nem rendelkezik ilyen saját fogva tartási infrastruktúrával – a brit tisztek általában partner szolgálatok foglyaihoz férnek hozzá közös kihallgatások keretében. Az MI6 a jelenlegi szabályok szerint tartózkodik attól is, hogy olyan információt használjon fel vagy adjon át, amelyet kínzással nyertek ki; sőt, ha ilyet észlelnek, kötelesek jelenteni és leállni az együttműködéssel. Összességében a CIA múltbeli kihallgatási gyakorlata agresszívebb és kevésbé volt szabályozott, míg az MI6 napjainkban igyekszik jogkövető és humánus mederben tartani tevékenységét – részben éppen a CIA-val közös múltbeli negatív tapasztalatok tanulságai alapján.

FBI vs. MI6: Az FBI gyökeresen eltérő szervezet, mivel elsődlegesen az USA belföldi szövetségi rendőri/nyomozó hatósága. Ennek megfelelően az FBI kihallgatásai általában büntetőeljárás részeként zajlanak (gyanúsítottak, tanúk kihallgatása), szemben az MI6 hírszerzési célú kikérdezéseivel. Az FBI munkatársainak szigorú törvényi keretek között kell eljárniuk: például az amerikai alkotmány értelmében az őrizetbe vett személyek jogait (ügyvéd jelenléte, önvád tilalma, stb.) tiszteletben kell tartaniuk, és minden gyanúsítottat figyelmeztetniük kell a jogaira (Miranda-figyelmeztetés). Így az FBI esetében eleve tilos a fizikai kényszervallatás, hiszen azzal a megszerzett vallomás a bíróságon érvénytelen lenne, és a tiszt is bűncselekményt követne el. A 20. század második felében az amerikai rendőrségi/FBI kihallgatások híresek voltak konfrontatív, beismerés-orientált stílusukról – például széles körben elterjedt a Reid-technika, mely a gyanúsított pszichológiai sarokba szorításával, megtévesztésével próbált gyors beismerést kicsikarni. Ez a megközelítés azonban sok esetben visszaütött (ismert tény, hogy a túl agresszív vallatás hamis beismerésekhez és téves információkhoz vezethet). Az elmúlt két évtizedben az FBI egy jelentős paradigmaváltáson ment keresztül: az ún. High-Value Detainee Interrogation Group (HIG) keretében tudományos kutatások sora bizonyította, hogy a legeredményesebb kihallgatási módszerek a nem kényszerítő, bizalmon alapuló információgyűjtő módszerek. Ma már az FBI is a rapport-építésre és az együttműködés kialakítására törekszik a kihallgatások során, nem pedig a régi típusú fenyegetőzésre. Maga az FBI ismerte el, hogy a hagyományosan alkalmazott vádló hangvételű taktika számos buktatóval jár: védekező reakciókat vált ki a gyanúsítottból és növeli az ügyvédfogadás valószínűségét, míg egy ártatlan ember akár hamis vallomást is tehet a pszichés nyomás miatt. Ezzel szemben „egy más megközelítés – mely az empátián és bizalmon alapul – eredményesebb lehet”. Ennek szellemében az FBI ma már tréningezi ügynökeit motivációs interjúztatásra és egyéb humánus technikákra. Az FBI és a brit szolgálatok közti különbség abban is áll, hogy míg az FBI célja egy jogi eljárásban használható vallomás megszerzése (tehát dokumentált, önkéntes és megbízható tanúvallomásra van szükség), addig az MI6 számára sokszor elegendő a nyers hírszerzési információ (amely akár titokban szerzett, a bíróság előtt fel nem használható adat is lehet). Emiatt az MI6 a múltban olykor támaszkodhatott kevésbé szabályos eszközökre is – de ahogy láthattuk, a brit kormány mára világossá tette, hogy az ilyen módszerek nem elfogadhatóak. Fontos megjegyezni, hogy a brit hatóságok maguk is elkezdték alkalmazni a tudományosan legjobbnak tartott gyakorlatokat: brit szakértők (pl. a Liverpooli Egyetem kutatói) kidolgozták az ORBIT nevű rapport-alapú kikérdezési modellt, és a brit terrorelhárítók, sőt a hadsereg is részesülnek ilyen képzésben – ugyanúgy, ahogy az FBI és CIA szakemberei is érdeklődnek ezen módszerek iránt. Ez azt mutatja, hogy napjainkra az FBI és a brit hírszerzés megközelítése konvergál: mindkét fél belátta, hogy a bizalmi légkör kialakítása és a pszichológiai befolyásolás finom eszközei többet érnek, mint a durva erőszak.

Összefoglaló táblázat – MI6, CIA és FBI összehasonlítása

Pszichológiai, etikai és stratégiai alapelvek

Pszichológiai elvek: Az MI6 kihallgatási módszereit erős pszichológiai alapokra építik. A történelem során a brit hírszerzés felismerte, hogy a pszichés nyomásgyakorlás finom formái – mint a hosszú távú izoláció, a bizonytalanságban tartás, a manipuláció és megtévesztés – hatékonyabbak lehetnek, mint a fizikai erőszak. A pszichológiai taktikák célja megtörni a fogvatartott ellenállását anélkül, hogy tartós gyűlöletet vagy hamis információkat generálnának. Például a WWII idején Stephens alezredes módszereiben a félelemkeltés (a kivégzés lehetőségének sugalmazása) és a szenzoros depriváció (csend, magány, monoton környezet) is szerepet kapott, de mindezt kontrollált keretek között alkalmazta, kerülve a személyes bántalmazást. A modern MI6 kiképzésben is nagy hangsúlyt kap az emberi természet és motivációk megértése. Gyakran alkalmaznak rapport-építő technikákat – azaz igyekeznek bizalmi viszonyt kialakítani a kihallgatott személlyel, hogy az önként áruljon el információkat. Emellett előfordulhat a megtévesztés használata is (pl. „hamis zászló” alatt történő kihallgatás, amikor a tiszt más nemzet képviselőjének adja ki magát, hogy megnyerje a fogoly bizalmát), vagy az alany egójára és érzelmeire ható stratégiák. Tipikus pszichológiai fogás például az, hogy a kihallgató megpróbálja azonosítani a fogvatartott gyenge pontjait – ideológiai kételyeit, személyes motivációit, félelmeit – és ezeket kihasználva rávenni az együttműködésre. A hírszerzői körökben ismert az ún. MICE-modell (Money, Ideology, Coercion, Ego – Pénz, Ideológia, Kényszer, Egó), amely azon tényezőkre utal, amelyekkel egy személy befolyásolható. Az MI6 egy kihallgatás során felmérheti, hogy a fogoly esetében ezek közül melyik alkalmazható: például ideológiai csalódottságának erősítésével vagy egójának simogatásával (azt éreztetve, hogy a vallomásával fontos szerepe lehet). Mindezen pszichológiai eszközök célja, hogy a fogvatartott önként szolgáltasson értékes információt – akár anélkül, hogy észrevenné, mennyit árult el. Fontos kiemelni, hogy a legújabb kutatások eredményei is ezt a megközelítést támasztják alá: mind a brit, mind az amerikai szakértők egyetértenek abban, hogy a nem koercitív, interakción alapuló kihallgatás a legeredményesebb. Egy átfogó tudományos elemzés szerint a leghatékonyabb módszerek a pontos és használható információk kinyerésére az erőszakmentes, bizalmi viszonyra építő, információgyűjtő technikák. A rapport kialakítása csökkenti a fogvatartott ellenállását és hajlandóbbá teszi a valódi emlékek és tervek feltárására, míg a kínzás hatására gyakran éppen ellenkezőleg, bezárkózik vagy a vallatót félrevezető válaszokat ad.

Etikai és jogi elvek: Az MI6 (és általában a brit titkosszolgálatok) tevékenységét szigorú etikai és jogi normák keretezik. Az Egyesült Királyság aláírta az ENSZ Kínzás Ellenes Egyezményét, továbbá tagja az Európa Tanácsnak és aláveti magát az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ezek a nemzetközi jogi kötelezettségek tiltanak minden kínzást és kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetést vagy bánásmódot. A brit kormány többször hangsúlyozta, hogy a kínzás alkalmazása teljes mértékben elfogadhatatlan, nemcsak jogilag, de morálisan is: „a kormány nem vesz részt kínzásban… mert ez helytelen, összeegyeztethetetlen az Egyesült Királyság nemzetközi kötelezettségeivel – mint az ENSZ kínzás elleni egyezménye – és elárulná mindazt, amit nemzetként az emberi jogok előmozdítása és az emberi méltóság védelme terén képviselünk”. Ez az erős etikai állásfoglalás jelzi, hogy az MI6 számára az eszköz nem szentesíti a célt: még a legsúlyosabb fenyegetések esetén is be kell tartaniuk az emberi jogi normákat. A szolgálaton belül is tudatosították, hogy a személyes felelősség kérdése előbb-utóbb felmerülhet: egy 2000-es években érvényben lévő belső direktíva elismerte, hogy az MI5/MI6 tisztjei büntetőjogi felelősségre vonhatók lehetnek, ha olyan információkat kérnek ki vagy használnak fel, amelyeket külföldi partnereik kínzással szereztek. Éppen ezért megkövetelték a vezetői (miniszteri) jóváhagyást minden kétes helyzetben, és ma is elvárás, hogy a tisztek jelentsék, ha ilyet tapasztalnak. Az etikai szempontból kifogásolható módszerek alkalmazása mára nemcsak tiltott, de gyakorlati kockázatokat is hordoz: a brit tisztviselők tisztában vannak vele, hogy jogi eljárások indulhatnak az ilyen ügyekben. (2018-ban pl. figyelmeztették a kormányt, hogy ha nem vizsgálja ki megfelelően a brit érintettségű kínzási eseteket, akkor akár a Nemzetközi Büntetőbíróság is lépéseket tehet.) Összességében az MI6 ma már egy olyan intézményi kultúrát igyekszik fenntartani, ahol a „nulla tolerancia” elve érvényesül a kínzással szemben, és ahol a tisztviselők tudják: a rövid távú eredményekért sem engedhetik meg a morális és jogi normák áthágását.

Stratégiai alapelvek: A kihallgatási módszerek mögött meghúzódó stratégiai megfontolások is fontosak az MI6 számára. Az egyik ilyen elv az, hogy az információ minősége és a forrás együttműködése elsődleges a mennyiséggel szemben. A brit hírszerzés hosszú távú célja nem pusztán az, hogy egy-egy fogollyal közöltesse az ismereteit, hanem hogy fenntartható hírszerzési előnyre tegyen szert. Ez sokszor azt jelenti, hogy igyekeznek a fogvatartottat átállítani vagy együttműködővé tenni. Ha a kihallgatott személy később informátorként, ügynökként használható, az felbecsülhetetlen érték a szolgálat számára. Ilyen stratégiai célt pedig csakis úgy lehet elérni, ha nem tesszük tönkre az alanyt – azaz nem ejtünk rajta olyan fizikai vagy lelki sebeket, melyek miatt örökre ellenségessé válik. A brit gyakorlatban ezért a meggyőzés és motiválás eszközei felértékelődnek: inkább próbálják a fogoly világnézetét, indítékait megérteni és befolyásolni (például rámutatva, hogy együttműködéssel jobban jár, vagy hogy az ő céljai is elérhetőek más módon), semmint erővel kikényszeríteni az információt. Stratégiai szempont az is, hogy a kínzással nyert információ megbízhatatlan és gyakran félrevezető – erre több történelmi példa is akad (a korábban említett Zubaydah által kínzás hatására adott téves információk esete intő példa). A téves adatok pedig veszélyes következményekhez vezethetnek (pl. rossz nyomon indítanak el egy nyomozást vagy akár indokolatlan háborút is). Így stratégiai értelemben a kínzás kontraproduktív: nem csak morális árat kell fizetni érte, de katonai/biztonsági szempontból is káros lehet. Egy másik stratégiai elv a „szívek és elmék” megnyerése: ha kiderül egy szolgálatról, hogy rendszeresen kínoz, az aláássa a hazai és nemzetközi támogatottságát, és akár az ellenséges toborzást (radikalizációt) is erősítheti. Erre utalt egy titkos brit kormányzati elemzés is, amely figyelmeztetett: ha napvilágot lát, hogy a brit szolgálatok ilyen körülmények között szereztek információt, az „további radikalizálódáshoz vezethet, növelve a terrorfenyegetést”, valamint „kárt okozhat a szolgálatok hírnevében”. Az MI6 tehát stratégiai okokból is érdekelt abban, hogy törvényes és profi módszereket alkalmazzon: így az általa gyűjtött információ hitelesebb, a partnerszolgálatokkal való viszony bizalmasabb, a nyilvánosság és a politikai döntéshozók támogatása pedig fenntartható. Végül stratégiai cél lehet az is, hogy a kihallgatás során szerzett információt összevessék más forrásokkal és dezinformációs műveletekben használják fel. Erre példa, amikor a WWII alatt a brit hírszerzés a kihallgatott német ügynököktől kapott adatokat tudatosan felhasználta ellentétes célra – pl. dezinformáció terjesztésére a Double-Cross (XX) hadművelet keretében, amivel sikerült a nácikat félrevezetni. Ilyen finom stratégiai műveletek azonban csak akkor működnek, ha a kihallgatott személyt megnyerik maguknak, nem pedig összetörik. Az MI6 ezért mind pszichológiai, mind etikai okokból türelmes, hosszú távú szemlélettel közelít a kihallgatásokhoz: igyekszik „megnyerni, nem pedig megtörni” a célszemélyt – mert ezzel éri el, hogy az illető tartósan a brit érdekeket szolgálja, akár információival, akár együttműködésével.

Összegzés

Az MI6 kihallgatási módszerei az elmúlt évszázad során a nyers erő alkalmazását kerülő, célratörő pszichológiai eszköztárrá fejlődtek. A 20. század elején és a második világháború alatt a brit hírszerzés már felismerte, hogy a kegyetlenség helyett a rafinált taktikák hozzák a legjobb eredményt. Ugyan voltak időszakok – például a gyarmati háborúk idején – amikor a brit gyakorlat megtorpant és kifogásolható módszerekhez nyúlt, a nemzetközi és belső kritikák hatására az Egyesült Királyság végül szilárd elvi alapokra helyezte a kihallgatási protokolljait. Ma az MI6 szigorú szabályok és felügyelet mellett végzi a fogvatartottak kikérdezését, összhangban a nemzetközi joggal és az ország demokratikus értékeivel. A brit megközelítés hangsúlyosan különbözik a CIA korábbi, hírhedt vallatási programjától: az MI6 elutasítja a kínzást, és inkább a partneri együttműködésre, információmegosztásra épít. Az FBI-jal összevetve az MI6 helyzete sajátos – hírszerző szervként más a célkészlete –, de módszertani szempontból egyre közelebb került az emberséges, tudásalapú kihallgatási technikákhoz, amelyeket ma már világszerte a leghatékonyabbnak tartanak. Az MI6 a pszichológiai befolyásolás, a stratégiai türelem és a jogkövető magatartás hármas elvére támaszkodva igyekszik információhoz jutni, és ezzel nemcsak erkölcsi kötelezettségeinek tesz eleget, hanem a gyakorlatban is jobb minőségű, megbízhatóbb hírszerzési adatokat szerez. A brit titkosszolgálat kihallgatási módszereinek története így egyszerre tanúskodik a tanulási folyamatról – ahogy a múlt hibáiból okulva finomodtak az eljárások – és a következetes elvi állásfoglalásról amellett, hogy még a legkeményebb időkben is van más út a szükséges információk megszerzésére, mint a kínzás. Az MI6 jelenlegi protokolljai és gyakorlata ennek szellemében működnek: professzionális, alapos, az emberi tényezőt középpontba helyező kihallgatási módszerekkel szolgálják az Egyesült Királyság biztonságát, megőrizve a nemzet erkölcsi integritását és hosszú távú érdekeit.

Stephens alezredes, a brit MI5 020-as kihallgatótáborának parancsnoka a II. világháború idején világossá tette beosztottai számára, hogy az erőszak alkalmazása tilos, mert az “válaszokat ugyan adhat a kihallgató megelégedésére, de az információ értékét lerontja” . Helyettese, Guy Liddell szerint is “ezek a Gestapo-módszerek nem kifizetődőek hosszú távon” , vagyis a fizikai kínzás bár gyors eredményt ígérhet, a kapott információ megbízhatatlan és stratégiailag káros lehet.

Az 1971-es észak-írországi válság idején a brit biztonsági erők által alkalmazott “öt módszer” – a falhoz állítás, csuklya viselése, folyamatos zaj, alvásmegvonás, valamint étel-ital megvonása – súlyos fizikai és pszichés traumát okozott a fogvatartottaknak. A “Hooded Men” (“Csuklyás emberek”) néven ismertté vált foglyok esete feltárta, hogy e technikák kombinációja tartós hallucinációkat, dezorientációt és depressziót idézett elő , és később nemzetközi bíróság minősítette embertelen bánásmódnak.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.