A kérdező már a kérdéssel elkezdte az alkudozást. Aki pedig alkudozik, az a felelősséget is hárítja. Így nem lehet sikerre vinni egy vállalkozást.

Egy kellemes nyugodt beszélgetés nekem is jobb lenne, hiszen nem vitázni megyek, hanem segíteni. Ha nem fog a vállalkozó sumákolni, mellébeszélni, hárítani, kifogásokat keresni, akkor elő fogom venni a humoromat és jókat fogunk nevetni is. Ellenkező esetben krízist fogok csinálni, mert azok a típusú vállalkozók csak a krízis után fejlődnek.

A folyamatos alkudozás azt a célt szolgálja, hogy minden maradjon a régibe, és inkább valamilyen titkos trükköt mutassak. De csodák nincsenek. 

Hogy van-e a marketing-tanácsadás után 1-2 sértődött ember? Nem tudom, biztos, de ez az ő dolguk. Ha tetszik, ha nem, ha nem intenzív az inger a mai fogyasztói társadalomban, akkor meg sem hallják azt, amit mondok. Ritkán van krízis nélkül fejlődés. De fontos, hogy ők kérik a véleményemet, mert bajban vannak. Nem magamtól rúgom be az iroda ajtaját, hogy indokolatlanul fontoskodjak.

De én már gyerekkoromban is ilyen voltam, gyorsan megláttam az összefüggéseket és azt azonnal kimondtam ha kérdeztek, ha nem. Emiatt jó páran nem szerettek, mások pedig imádtak. Ez egy traumatizált gyerekkor volt ebből a szempontból.

A fejlődéshez változás kell. Általában nem a változástól félnek a vállalkozók, tehát nem attól rettenek meg, hogy pár hónapon belül helyrejön a vállalkozásuk, hanem az odáig vezető úttól félnek. Az út pedig hol egyértelmű lesz, hol pedig labirintus. Hol pedig forró köveken kell sétálunk, hol pedig pihe-puha felhőcskéken. A marketing-tanácsadó felajánlja a legoptimálisabb utat, a vállalkozó pedig eldönti azt, hogy merre fog menni, már ha egyáltalán elindul. Mert dönthet úgy is, hogy egy helyben áll és semmit sem tesz. Ezt hívom én kínhalálnak.