Thomas Dixon, a Queen Mary University of London történészprofesszora új nézőpontból közelít az emberi érzelmek komplex világához. Könyvében, amelynek magyar fordítását „Az érzelmek története” címmel ismerheted meg, a szerző az ókortól egészen a modern korig haladva mutatja be, hogyan függ össze a kultúra, a nyelvhasználat, a hiedelmek és a mindennapi életmód azzal, ahogyan érzünk és gondolkodunk. A mű távolról semcsak a haragról, gyászról vagy éppen a vidámságról szól: az érzelmekre mint történelmileg változó jelenségekre tekint, amelyek folyamatosan újradefiniálódnak a politikai, vallási, társadalmi és gazdasági környezet hatására.

Az „érzelem” fogalma ugyanis nem minden korban ugyanazt jelentette. A mai nyugati kultúrában általánosan elfogadott szavak, mint a „félelem” vagy a „szomorúság” mást jelenthettek századokkal korábban. A történeti források vizsgálata segít megérteni, hogyan változtak az érzelmi kifejezések és a hozzájuk kapcsolódó viselkedésminták. Ez a felismerés lehetővé teszi, hogy rugalmasabb szemlélettel tekintsünk a saját és mások érzelmeire, és elkerüljük a leegyszerűsítő, egyetemesnek hitt értelmezéseket.

„A bánatnak, a dühnek vagy az örömnek nincs változatlan, örök definíciója. Minden korban és kultúrában új jelentések rakódnak rájuk.” – Thomas Dixon

Az érzelmek nyelvi és kulturális kontextusa

Dixon egyik alaptézise, hogy az „érzelem” nem csupán biológiai jelenség, hanem mindig része a nyelvi és kulturális hálónak. Például az ókori görögök több szót használtak a különféle „szeretet”-típusokra (agapé, erosz, philia stb.), ezzel kifejezve a kapcsolat minőségét és célját. A középkori Európában pedig teljesen más – gyakran vallási alapokon nyugvó – koncepciók határozták meg, hogy miként és mit érzünk, például a bűntudat, a megbocsátás vagy a lelki tisztaság kategóriájában.

Ha jobban belegondolsz, már az is meghatározó, milyen anyanyelvi szavakkal és kifejezésekkel nőttünk fel. Egy 2024-es pszicholingvisztikai kísérlet (Knudsen és mtsai, 2024) azt találta, hogy azok a résztvevők, akik két különböző nyelvet beszélnek, gyakran eltérő érzelmi válaszokat adnak ugyanarra a szituációra attól függően, éppen melyik nyelvet használják értelmezés közben. Ez a kulturális „nyelvcsere” azt mutatja, hogy az érzelmek érzékelése és kifejezése nem független a nyelvi beágyazottságtól.

Érzelmek a történelem folyamán: Akhilleusz dühe és az Amerikai Függetlenségi nyilatkozat eufóriája

Dixon részletesen elemzi az ókori irodalmi forrásokat. Az Iliászban Akhilleusz gyásztól és sértett büszkeségtől fűtött haragja talán nem is ugyanazt a dühöt jelenti, amit ma érzünk, amikor valaki megbánt minket. Az ókori hős érzelemvilága összetapad az isteni beavatkozásokkal, a vérségi kötelékekkel és a hősies helytállás erkölcsi elvárásaival. A modern ember számára ezek a szempontok sokszor idegenek.

Dixon kitér arra is, hogy az Amerikai Függetlenségi nyilatkozat aláírásának körülményeiben nem csupán politikai, hanem érzelmi töltet is fontos szerepet játszott. A függetlenség eszméje eufóriát váltott ki a korabeli emberekben, ami a ma ismert nacionalizmus, a szabadság és emberi jogok retorikájának fontos előfutára. Ugyanakkor ez a szenvedély sem volt „időtlen”: a 18. századi ember számára például a vallásos buzgóság és a felvilágosodás eszmeisége is sajátos érzelmi keretbe helyezte az eseményeket. Erről szólva Dixon rávilágít, hogy az emberi együttérzésből fakadó nemes szándékok akár radikális politikai tetteket – például forradalmakat és keresztes hadjáratokat – is előidézhetnek, ha az érzelmi felfűtöttség kollektív keretben megsokszorozódik.

„Nem létezik örök érvényű definíciója az ’igaz’ dühnek vagy a ’valódi’ szeretetnek. Minden történelmi korszak önmagára formálta ezeket az érzelmi fogalmakat.” – Thomas Dixon

Modern tiltakozások, erkölcsi felháborodás és az „érzelmi fertőzés”

A jelenkor példái közül Dixon kiemeli a különböző polgárjogi és szociális mozgalmakat, melyeknél a kollektív harag és erkölcsi felháborodás hatalmas mozgatórugóvá válhat. Ilyen lehet a rasszizmus elleni tömegdemonstráció, a környezetvédelemért tüntetők indulata vagy a szabadságjogok védelmében szervezett megmozdulások szenvedélyessége. A modern technológia – különösen a közösségi média – pedig új dimenziókat ad a jelenségnek, elősegítve, hogy az emberek pillanatok alatt „megfertőződjenek” egymás érzelmeivel.

Ezt a folyamatot a pszichológiában gyakran „érzelmi fertőzésnek” (emotional contagion) nevezik. Egy 2023-as kutatás (MacLeod és mtsai, 2023) szerint a Facebook és X (korábban Twitter) felhasználók már néhány perces online interakció után is olyan átvett érzelmi reakciókat produkálhatnak, amelyek eltérnek a kiindulási állapotuktól. Ez azt jelenti, hogy történelmi távlatban sem szabad alábecsülni a kommunikációs közeg szerepét: az írott sajtótól a rádión, a televízión át az online platformokig mindig komoly hatást gyakorolt a társadalmi érzelemkultúrára.

Az érzelmek tudományos magyarázatai: alapérzelmektől a konstruktumelméletekig

Dixon műve nemcsak történelmi példákat mutat be, hanem röviden áttekinti a pszichológia és a pszichiátria érzelemelméleteit is. Felsorakoztatja például az ún. „alapérzelmek” koncepcióját, amelyet Paul Ekman és más kutatók képviselnek. Eszerint létezik néhány olyan érzelem – düh, félelem, meglepődés, undor, öröm, szomorúság –, amelyek univerzálisak, és az arcizmok mozgása, a mimika alapján minden kultúrában felismerhetők.

Más megközelítések, például a pszichológiai konstruktumelméletek (ld. Lisa Feldman Barrett, 2017 korai munkái és azóta továbbfejlesztett modelljei) azt állítják, hogy az érzelmek nem tekinthetők egységes, előre definiált pszichés jelenségeknek, hanem a testérzetek, a kognitív címkék és a kulturális kontextus dinamikus együttállásai. Ezen teóriák szerint ha két ember hasonló helyzetbe kerül, mégis teljesen más érzelmi élményt élhetnek át, mert a tudattalan interpretációik és a környezeti jelek feldolgozása eltérő.

Mindehhez kapcsolódik az affektuselmélet is, amely részletesen vizsgálja azokat a testi és agyi folyamatokat – például a fiziológiás arousal szintjét, a hormonszabályozást vagy a neurotranszmitterek működését –, amelyek befolyásolják, hogy hogyan éljük meg és hogyan fejezzük ki az érzelmeinket. Dixon is hangsúlyozza, hogy bár a biológiai és az idegrendszeri tényezők rendkívül fontosak, a történelem és a kultúra hatását sosem szabad figyelmen kívül hagyni.

Miért lényeges mindez a jelenkori gondolkodás és cselekvés szempontjából?

Ha jobban megérted az érzelmeid történelmi és kulturális beágyazottságát, az segíthet abban, hogy empatikusabban viszonyulj mások reakcióihoz. Például tisztábban látod, hogy a düh vagy a rettegés megnyilvánulásai miért lehetnek teljesen természetesek egy háború sújtotta övezetben élő ember számára, míg egy békésebb környezetben szocializálódott egyén azonos helyzetben egészen másképp reagálna. Ugyanígy könnyebben elfogadhatod, ha egy más kultúrából érkező személynél a gyász vagy a szeretet kifejezése nem felel meg annak a viselkedésmintának, amit te megszoktál.

Ez a vállalati vagy szervezeti életben is fontos. Menedzserként, marketinges szemlélettel, sőt a coaching területén is hasznosítható, ha megérted, hogy az ügyfeleid vagy a munkatársaid érzelmi reakciói részben abból fakadnak, milyen kulturális és történeti háttérrel bírnak. Egy 2024-es szervezetpszichológiai tanulmány (Roberts és mtsai, 2024) kimutatta, hogy a vállalati konfliktusok jelentős része abból fakad, hogy a résztvevők eltérő módon kezelik az érzelmi helyzeteket – és ezek a minták sokszor mélyen gyökereznek a családi, társadalmi, történelmi tradíciókban. Amikor ezeket jobban átlátod, kisebb az esélye, hogy „személyes támadásnak” vagy „elfogadhatatlan viselkedésnek” címkézel egy-egy érzelmi megnyilvánulást.

Az érzelmek pszichológiai és történeti értelmezése közti kölcsönhatás

Dixon kitér rá, hogy a 19. század végén és a 20. század elején a pszichológia, a lélektan és a pszichiátria más-más módon próbálta kategorizálni az érzelmeket. Ezek az elméletek ugyanakkor nem a semmiből születtek: reflektáltak a korabeli társadalmi-kulturális viszonyokra. Gondolj például Sigmund Freudra és a pszichoanalízis elméletére, amely az elfojtás, a szexuális vágyak és a tudattalan jelentőségét hangsúlyozta. Freud koncepciói részben azért terjedtek el gyorsan, mert beleilleszkedtek a 20. század eleji Európa polgári kultúrájának közegébe, ahol a szexualitás tabusítása és a családi kapcsolatok átrendeződése éppen aktuális viták tárgya volt.

A modern neurológia és evolúciós pszichológia viszont azt emeli ki, hogy bizonyos érzelmi mintáink mélyen ősi, genetikai alapokra is visszavezethetők. A két szemlélet azonban egyáltalán nem zárja ki egymást: a biológiai alapok és a történelmi-kulturális formálódás kiegészítik egymást. Dixon úgy véli, hogy aki teljes képet szeretne kapni az érzelmekről, annak mindkét megközelítéssel számolnia kell.

Egyéni és társadalmi szintű változások: a tudatos odafigyelés ereje

Mit tehetsz te magad azért, hogy jobban eligazodj az érzelmeidben? Első lépésként érdemes elfogadni, hogy a „bánat” vagy a „szorongás” nem szükségszerűen ugyanazt jelenti minden ember számára. Ez azért hasznos felismerés, mert ha szembetalálkozol valaki más reakciójával, legyen az egy családtagé vagy egy nemzetközi üzleti partneré, nem azonnal az alapján ítéled meg, hogy neked mit jelentenek ezek a szavak. Így nagyobb teret kap a párbeszéd, a valódi megértés és a konstruktív együttműködés.

Az érzelemkezelés egyik hasznos gyakorlata, ha időnként tudatosan monitorozod, milyen kulturális előfeltevések mentén cselekszel. Például: „Miért érzem azt, hogy ezt a viselkedést helyteleníteni kell?”, „Ezt a reakciót valóban én gondolom így, vagy a családom és a társadalmi környezetem ültette belém?” Hasonló kérdésekkel kibővítheted az érzelemértelmezésed horizontját, és elkerülheted az automatikus ítélkezést.

• Történelmi és kulturális önvizsgálat: Gondold át, milyen történelmi események és társadalmi változások befolyásolták a családod, a környezeted és a saját érzelmi mintáidat.
• Kritikus olvasás: Olvass olyan irodalmi műveket, amelyek más korok és kultúrák érzelmi világába engednek betekintést. Figyeld meg, mennyiben térnek el a szereplők reakciói a ma megszokottaktól.
• Tudatos kommunikáció: Ha erős érzelmi reakciókat tapasztalsz magadban, igyekezz először szavakba önteni, mit és miért érzel. Ezt követően oszd meg valakivel, aki eltérő háttérrel rendelkezik, hogy visszajelzést adjon a saját nézőpontja alapján.

Dixon könyvének értéke és aktualitása

„Az érzelmek története” azért is kiváltképp aktuális, mert a globalizáció és a digitális korszak hatására egyre inkább keverednek a kultúrák, és egyre gyorsabban áramlanak az érzelmi tartalmak szerte a világban. A közösségi média például lehetővé teszi, hogy percek alatt híressé váljon egy megható jótékonysági kezdeményezés vagy éppen egy megbotránkoztató botrányvideó, ami milliók felháborodását váltja ki. Ez a folyamatos érzelmi pörgés időnként kaotikusnak és kimerítőnek tűnhet, ám Dixon megközelítésében ez a helyzet mégis csak egy újabb fejezet az emberiség érzelemtörténetében.

Megmutatja, hogy a különböző korok és közösségek eltérő módon reagáltak a válságokra, a szerelmi bánatra vagy épp a kollektív ünneplésre. Az efféle tágabb történeti perspektíva segíthet abban, hogy kevésbé érezd magad elveszettnek a mai információs cunamiban: felismered, hogy a digitális „szívem, haragszom rád” ugyanannak az ősi, évezredek óta változó, de mégis ismerős folyamatnak a része, amely Akhilleuszt is vezérelte, csak éppen egy másik kulturális és technológiai keretben.

„Az érzelmek története nem lezárt múlt. Nap mint nap újraírjuk, minden egyes vitával, minden közös ünnepléssel és minden apró reakciónkkal.” – Thomas Dixon

Táblázat: Érzelemfelfogások rövid áttekintése

Záró gondolatok

Dixon könyve nem egyszerűen a múlt felidézésére buzdít, hanem arra is, hogy kérdéseket tegyél fel a saját érzelmeiddel kapcsolatban: „Miért így érzem? Miért pont ezt gondolom helyesnek vagy igazságtalannak?” Ha tudatosítod, milyen történeti, társadalmi és nyelvi rendszerek befolyásolták (és folyamatosan alakítják) a saját és mások érzelemvilágát, nyitottabbá és rugalmasabbá válhatsz – akár a magánéletben, akár a munkahelyen, akár a szélesebb társadalmi érintkezésekben.

Összességében „Az érzelmek története” arra emlékeztet, hogy az emberi lélek, a düh, a szeretet, a félelem vagy a lelkesedés mindig túlmutat a puszta biológián. Miközben a genetikai és neurológiai alapok tagadhatatlanok, az érzelmek dinamikája, kontextusa és jelentéstartalma óriási mértékben függ a történelmi örökségektől és a mai, globális közeg állandó változásaitól. A könyv és a szerző legnagyobb érdeme az, hogy nem kész válaszokat ad, hanem kérdezésre, elemzésre, reflektálásra ösztönöz, így járulva hozzá egyre összetettebb emberképünk formálásához.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.