Jó pár vállalkozóval találkoztam, akik azért vágtak bele a vállalkozásukba, mert boldogok akartak lenni az úgy megkeresett pénztől és az azon vásárolt tárgyaktól.

És jó pár olyan vállalkozóval is találkoztam már, akik elérték a kezdeti céljaikat, de az mégsem volt elég. Én két részre bontanám az anyagi fejlődést. Az első a tárgyak megszerzése. A második azoknak a jobbra való cserélgetése. 

A legtöbben a második szakaszt ismételgetik a boldogság reményében. Belehajszolják magukat, megszállottak lesznek. Csak a csere lebeg a szemük előtt, minden mást alárendelnek a második szakasz kedvéért, azaz az áhított boldogságért. Valójában nem a tárgyat akarják megszerezni, hanem a boldogságot. De boldogságot pénzért nem lehet vásárolni. Amikor meglátok egy drágább autót a forgalomban, akkor pofátlanul átbámulok és megfigyelem a sofőrt. Megnézem a szemét. Az esetek 80%-ában ürességet látok a tekintetében. Az arcán pedig feszültséget, nyugtalanságot, kétségbeesést, kedvtelenséget, vagy ürességet. Üresség pedig akkor lesz az arcon, amikor az ember robot módban van. Gyakran látom azt is, hogy telefonálnak, de ilyenkor sincs az arcukon mosoly. 

Ezekben az autókban megfigyeltem még egy szörnyű dolgot. Azt, hogy az anyósülésen nincsen sem anyós, sem egy ellenkező nemű ember, de még kobold sem. Vajon a munkamánia és a luxus autó üressége között van összefüggés?

Van egy jó hírem is. A csatornámra feliratkozók mindig kivételek!

Ebbe a csapdába én is beleestem. Olyan autót vettem amiről sokan csak álmodnak. Mindig a legújabb Apple cuccaim voltak. A legelső fotótanfolyamon olyan fényképezőgéppel jelentem meg, ami az oktatóénál is jobb volt. De nem voltam ezektől boldog. Maximum a vásárlás pillanatában éreztem valamit. És az én autóm ülése is üres. Ezt most próbálom helyrehozni. Egyébként a pénz fontos egy párkapcsolatban, de egy párkapcsolatnak 5 lába van, és csak egyik láb a pénz, a másik 4 a fejlett EQ, közös életvitel, kölcsönös tisztelet, szex. Nekünk férfiaknak a legfájóbb az, amikor a belünket is kidolgozzuk, mire a nő beint, mert a kapcsolat másik négy pontja hiányzik. 

Sokáig nem értettem azt, hogy bizonyos kultúrájú emberek miért boldogabbak mint mások. Már legalább 5 éve keresem erre a választ. Az összes ismerősöm véleményét kikértem ezzel kapcsolatba, de nem adtak számomra kielégítő választ. Ma viszont bevillant valami. Az egyik oka az lehet, hogy ők nem fojtják el az érzéseiket. Ha probléma van, odacsapnak, ordítanak. Ha szeretnek valakit akkor akár a pláza közepén lenyomnak egy szoft pornóba illő jelenetet.

Az összes érzelmüket megélik, nem kompenzálják azt anyagi javakkal. És ők tudnak igazán és őszintén belülről mosolyogni.  

Aztán persze ebből ne azt vigyük ma haza, hogy ha a marketinges nem hozza a konverziókat, akkor csatt.

Hogy ma már mitől vagyok boldog? Attól, hogy jól érzem magamat a bőrömben és csak egy nagyon szűk kör véleménye érdekel. Megélem az érzéseimet, nem fojtom el. Hogy mivel lehet fokozni a boldogságomat? Nagyon egyszerű emberi gesztusokkal: pl. egy kedves szóval, öleléssel, puszival. Ennyi.