A vezető – státusza és szerepei révén – gyakran a szervezet központi idegrendszereként írható le. Henry Mintzberg munkássága óta közismert, hogy a vezetők számos, egymással összefonódó szerepben tevékenykednek. Ezek a szerepek egyrészt a szervezeten belüli és kívüli emberi (interperszonális), információs, valamint döntési tevékenységeket írják le. Érdemes megfigyelni, hogy a modern üzleti környezetben az eredetileg még...

Eric Berne tranzakcióanalízise nemcsak a személyek közötti kommunikáció és emberi kapcsolatok vizsgálatában kínál keretet, hanem a vezetői gyakorlatban is hasznosítható. A három fő egóállapot – a szülői (Parent), a felnőtt (Adult) és a gyermeki (Child) – markánsan befolyásolja, hogyan kommunikálunk és hogyan viszonyulunk másokhoz. Ebben a cikkben arra fókuszálok, hogy a Berne-féle személyiségszerkezet hogyan hat...

A vezetéselméletek egyik legnépszerűbb irányzata a helyzetfüggő megközelítés, mert rugalmasan képes igazodni a beosztottak, illetve a munkakörnyezet aktuális adottságaihoz. Ebben a vonalban kifejezetten közismert Hersey és Blanchard szituációs vezetésmodellje, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a vezetői magatartást a követők „érettségének” függvényében érdemes alakítani. Ez a modell jóval gyakorlatiasabbnak bizonyult számos vállalati alkalmazásban, mint a...

Fiedler kontingencia-modelljének egyik kiemelkedő állítása, hogy a vezetési stílust a személyiség mélyen gyökerező tulajdonságai határozzák meg, és ezek – a modell szerint – alapvetően nehezen változtathatók. Ebben a szemléletben a vezető nem pusztán a környezet vagy a szervezeti kultúra függvénye, hanem a személyiségének, gondolkodásmódjának és érzelmi beállítódásának is jelentős szerepe van abban, hogyan viszonyul a...

Ha vezetőként szeretnéd megérteni, mikor melyik vezetési stílus hozhatja ki a legtöbbet a csapatodból, érdemes elmélyedned a kontingencia-elméletekben. Ezek közül az egyik legismertebb és a mai napig hivatkozott megközelítés Fiedler kontingencia-modellje. A modell alapvetése, hogy nincs univerzálisan tökéletes vezetői stílus, hanem mindig a helyzet és a személyiség sajátosságai döntik el, melyik megközelítés lesz eredményes. Fiedler...

Az elmúlt évtizedekben számos vezetéselméleti modell jelent meg, amelyek célja a vezetők és szervezetek teljesítményének javítása. Ebben a körben a Vroom és Yetton (1973) által kidolgozott normatív modell különösen nagy hatást gyakorolt arra, ahogyan a vezetői döntéshozatalt és a vezetési stílusok alkalmazását értelmezzük. Ha jobban belegondolsz, a modern üzleti és pszichológiai megközelítések szerint a vezetői...

Az Ohiói Állami Egyetem kutatói a vezetői viselkedést vizsgáló empirikus tanulmányaikkal nagyjából egy időben dolgoztak a Michigani Egyetem kutatóival, és a két eredménycsoport számos ponton hasonló következtetésekre jutott. Míg a Michigani Egyetemnél a „feladatcentrikus” és a „beosztottcentrikus” vezetési stílust különböztették meg, addig az Ohiói vizsgálatok során két dimenziót azonosítottak: Kezdeményezés-strukturálás (initiating structure) Figyelem (consideration) A...

A vezetéselmélet egyik meghatározó mérföldköve az 1940-es évek végéhez köthető, amikor a Michigani Egyetem kutatói – Rensis Likert irányításával – részletes interjúkat készítettek vezetőkkel és beosztottakkal. Kutatásuk eredményeképpen két eltérő vezetési stílust különítettek el: a feladatcentrikus (job-centered) és a beosztottcentrikus (employee-centered) vezetői magatartást. Az alábbiakban bemutatjuk a két stílus sajátosságait, összehasonlítjuk őket, és rávilágítunk arra,...

A vezetési stílus kiválasztása éppen olyan meghatározó lehet a szervezetek mindennapi működésében, mint a pontos célok meghatározása vagy a munkaerő összetétele. A Tannenbaum–Schmidt hatalom-részvétel modell ennek a kérdésnek egy rugalmas, fokozatokba rendezett megközelítését kínálja, ami segít abban, hogy a vezetők a beosztottak érettségi szintjéhez és a szervezet aktuális helyzetéhez leginkább illeszkedő módszert válasszák. Ebben a...