A modern üzleti világban a sikeres vezetők és vállalkozók élete kívülről gyakran irigylésre méltónak tűnik, de a felszín alatt sokan közülük komoly mentális egészségügyi kihívásokkal küzdenek. Kutatások szerint a vállalkozók 72%-a érintett valamilyen mentális egészségügyi problémával. Egy átfogó felmérésben közel felük számolt be arról, hogy élete során legalább egy mentális betegséggel diagnosztizálták. A leggyakoribb problémák közé tartozik a depresszió, a szorongás, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a bipoláris zavar, valamint a krónikus stressz okozta kiégés. Nem véletlen, hogy az üzleti életben is egyre fontosabb szerepet kap a mentális jóllét – a lelki egészség ugyanis alapvetően befolyásolja a vezetők döntéshozatalát, kreativitását és hosszú távú teljesítményét.
Évtizedeken át tabutémának számított, ha egy cégvezető vagy marketingguru beismerte, hogy lelki nehézségei vannak. A siker kultusza gyakran azt sugallta, hogy a toppozícióban lévők „mindenre képesek” és mindig erősek. Valójában azonban számos híres üzletember és vállalati vezető küzdött vagy küzd mentális betegségekkel – és bátorság kellett ahhoz, hogy erről nyíltan beszéljenek. Az utóbbi években egyre több vezető osztja meg saját történetét, felismerve, hogy a nyíltság nem gyengeség, hanem éppen a felelős vezetés része. Az alábbiakban konkrét példákon keresztül mutatjuk be, milyen mentális zavarok jelentkeztek híres vezetőknél, ezek miként hatottak a vezetői működésükre, és hogyan kezelték ezeket a kihívásokat.
A depresszió és szorongás árnyéka a felsővezetésben
A depresszió az egyik leggyakoribb mentális betegség a vállalkozók körében. Gyakran a mosolygó felszín mögött egy ádáz belső harc húzódik – ahogy azt egy szakmai cikk találóan megfogalmazta. A depresszió tartós levertséggel, motiválatlansággal, kimerültséggel jár, ami egy cégvezető esetében döntési bénultsághoz és visszahúzódáshoz vezethet. Szorongásos zavarok is gyakran társulnak hozzá, felerősítve a stresszreakciókat és aláásva a koncentrációt.
Számos híres üzletember nyíltan beszélt már depressziójáról. Kate Spade, a világhírű divatmárka alapítója éveken át küzdött súlyos depresszióval és szorongással. Férje egy nyilatkozatában elmondta, hogy „Kate évekig depressziótól és szorongástól szenvedett. Aktívan segítséget keresett, és szorosan együttműködött orvosaival betegsége kezelésében”. Sajnos hiába a kezelés, a mentális betegség felismerés nélkül gyakran „túl sok életet követel” – fogalmazott férje, miután Kate Spade 2018-ban tragikusan öngyilkosságot követett el. Az ő története rávilágít, hogy a tartós lelki megterhelés még a legkreatívabb és legsikeresebb vezetőket is a végkimerülésbe sodorhatja, ha nem kapnak időben megfelelő segítséget.
Egy másik példa Aaron Swartz, a Reddit társalapítója, aki fiatal kora ellenére szintén depresszióval küzdött. Swartz már 2007-ben, jóval az üzleti sikerei előtt, nyíltan írt arról a blogján, mennyire szégyelli, hogy beteg, és hogy még mindig hatalmas stigma övezi a mentális betegségeket. E szavai is jelzik, milyen nehéz őszintének lenni ebben a témában. Swartz végül 2013-ban – hosszú küzdelem után – saját kezével vetett véget életének. Az ő története arra figyelmeztet, hogy a depresszióval járó reménytelenség és öngyilkos gondolatok a legsúlyosabb következmények közé tartoznak, ha a mentális egészséget elhanyagoljuk.
Nem minden történet végződik tragédiával – sok vezető megtalálja a kiutat a depresszió mélységéből, és tapasztalatait erőforrássá formálja. Ben Huh, a Cheezburger humoros webhálózat vezérigazgatója őszintén megírta, hogyan omlott össze első startupja bukása után. „Teljesen le voltam égve, depressziós voltam, és nyomasztott a teher, hogy mások pénzéből százezreket veszítettem. Egy hétig a szobámban maradtam leoltott lámpákkal, elzárkózva a világtól, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne a legjobban kilépni ebből a kudarcból. A halál jó opciónak tűnt – és napról napra még vonzóbbnak” – írta Huh megrázó őszinteséggel. Végül azonban fordulópont következett: felismerte, hogy segítségre van szüksége, kilábalt a depresszióból, és később egy sikeres vállalkozást épített. Az ilyen történetek rávilágítanak, hogy a bátorság a mélyponton mutatkozik meg igazán – szembenézni a betegséggel és segítséget kérni valódi hőstett a üzleti élet látszólag sebezhetetlen világában.
A depresszió és szorongás láthatatlanul rombolhatja a vezetői teljesítményt. Egy depressziós vezető döntésképtelenné válhat, elveszítheti stratégiai látását, vagy akár hosszú időre kivonhatja magát a cég ügyeinek intézéséből. Andy Dunn, a Bonobos divatcég alapító-vezérigazgatója – akiről a későbbiekben még szó lesz bipoláris zavara kapcsán – leírta, hogy depressziós epizódjai alatt „napokra eltűnt a csapata elől, nem bírt kikelni az ágyból”, teljesen munkaképtelenné vált. Az ilyen helyzetek nemcsak az adott vezető, hanem az egész szervezet számára válságot jelenthetnek. Éppen ezért létfontosságú felismerni a jeleket – a tartós fáradtságot, érdektelenséget, ingerlékenységet vagy alvászavarokat –, és időben beavatkozni. A kezelés – legyen az terápia, gyógyszeres támogatás vagy épp a munka átmeneti szüneteltetése – lehetővé teszi, hogy a vezető visszanyerje egyensúlyát, és ismét hatékonyan lássa el feladatait.
Bipoláris zavar: a zsenialitás és összeomlás hullámvasútja
A bipoláris zavar (más néven mániás depresszió) az üzleti élet számos kiemelkedő alakjánál tetten érhető. E mentális betegség lényege, hogy a szélsőséges hangulatingadozások – a mániás (felhangolt, túlpörgő) időszakok és a depressziós (mélyen levert) epizódok – váltakoznak. Nem véletlen, hogy a történelemben sok „őrült zsenit” sejtettek bipolárisnak; az üzleti szférában pedig azt látjuk, hogy néhány kiemelkedően innovatív vezetőre illenek e tünetek. Egy Kaliforniai Egyetemhez kötődő kutatás szerint míg a népesség nagyjából 3%-a bipoláris, addig a vállalkozók között ez az arány elérheti a 11%-ot. Vagyis a vállalkozók körében többszöröse lehet a bipoláris zavar előfordulása az átlagoshoz képest – ami felveti, hogy a mániás fázis kreatív energiái talán hozzájárulhatnak az üzleti sikerhez, ugyanakkor a depressziós fázisok komoly veszélyt jelenthetnek.
Ted Turner, a CNN hírtelevíziót és számos más csatornát létrehozó médiamogul esete jól példázza a bipoláris zavar két arcát. Turner egész életében küzdött a hangulatingadozásokkal: időnként mély depresszióba zuhant, sőt öngyilkos gondolatokkal is meg kellett küzdenie, mivel édesapja is ebben a betegségben szenvedett és saját kezével vetett véget életének. Ugyanakkor Turner a mániás epizódjaiban fékezhetetlen energiával és önbizalommal vetette bele magát az üzleti innovációba, ami vállalatvezetőként merész döntésekhez segítette. Ő indította útjára az első 24 órás hírcsatornát, a CNN-t 1980-ban – egy olyan ötletet, amit sok akkori szakember kétkedve fogadott. Később újabb úttörő csatornákat alapított (például a rajzfilmeket sugárzó Cartoon Networköt), mert hitt grandiózus vízióiban és mert nagyot álmodni. Bátorsága és kockázatvállalása részben bipoláris természetéből fakadt: a mániás fázisok eufóriája és „világmegváltó” hangulata olyan döntésekbe hajszolta, amelyekre egy átlagos vezető talán nem vállalkozott volna. Ő maga is elismerte, hogy betegsége egyszerre áldás és átok volt karrierjében – előre vitte az újításban, de ha nem tanulja meg kezelni a negatívumait, könnyen derékba törhette volna pályáját. Turner végül orvosi segítséggel (például lítium gyógyszerrel) kordában tartotta a hangulatingadozásait, így a „tűz, ami megérintette” (utalva a kreatív lángra és a pusztító erőre egyszerre) inkább hajtóerőként szolgált a visszahúzó erő helyett.
Hasonló kettősséget él meg Andy Dunn, a Bonobos férfiruházati cég társalapítója. Dunn fiatal startup-vezetőként sokáig titkolta bipoláris zavarát a befektetők és kollégák előtt. Elmondása szerint a mániás epizódjai rendkívüli kreatív energiát és munkakedvet hoztak – ilyenkor ezer ötlet járt a fejében, tele volt „joie de vivre”-rel, azaz az élet örömével és optimizmussal. Nem csoda, hogy a korai fázisban ennyire sikerre vitte a cégét. Ám a mániát törvényszerűen követték a „pusztító depressziós időszakok”, ahogy ő fogalmazott: ilyenkor napokig nem bírt kikelni az ágyból, képtelen volt a munkára, és szó szerint eltűnt a csapata elől. 2016-ban aztán bekövetkezett a krízis: Dunn pszichotikus epizódot élt át (a mánia olyan súlyos fázisba csapott át, amikor elszakadt a valóságtól), ami miatt kórházba került és szembesülnie kellett azzal, hogy segítség nélkül nem folytathatja így tovább. Ez a „láthatatlan hullámvasút” majdnem kisiklatta karrierjét, de Dunn tanult az esetből. Nyíltan felvállalta állapotát a nyilvánosság előtt, és azóta fegyelmezett életmódváltással tartja kordában (szigorú alvásrendet vezetett be, minden reggel megosztja alvásadatait orvosával és családjával, hogy nyomon kövessék a hangulatindikátorait). Az ő példája azt mutatja, hogy a bipoláris zavar nem zárja ki a sikert, ha a vezető hajlandó szembenézni vele és megtanul együtt élni a betegségével. Sőt, Dunn rámutat: a startup kultúra is változásra szorul, hiszen a végtelen hajtás és az „őrült tempó” romantizálása helyett fontosabb a mentális higiéné és az egyensúly megtalálása.
A bipoláris zavar kapcsán érdemes megemlíteni Elon Musk nevét is, aki napjaink egyik legismertebb tech-óriása (Tesla, SpaceX stb.), és aki szintén megdöbbentő őszinteséggel beszélt saját lelki állapotáról. Musk egy Twitter-bejegyzésben vallott arról, hogy élete „nagy csúcsokból, szörnyű mélységekből és szűnni nem akaró stresszből” áll. Elismerte, hogy gyakran érzi magát depressziósnak a hatalmas nyomás alatt, sőt utalt rá, hogy talán bipoláris zavarral küzd, még ha „orvosilag nem is diagnosztizálták”. Egy életrajzi könyv (Walter Isaacson 2023-as Musk-biográfiája) arra is rámutat, hogy Musk gyerekkori traumái – az apja részéről elszenvedett bántalmazás és a zaklatások – poszttraumás stressz zavarhoz (PTSD) hasonló tüneteket hagytak benne. Ez megmagyarázhatja időnként szélsőséges viselkedését és érzelmi kitöréseit. Bár Musk nem beszél arról, hogy kezelést kapna, nyilvános önreflexiói sokak szerint felhívják a figyelmet arra, hogy még a világ leggazdagabb embere is küzdhet belső démonokkal. Az ő példája is erősíti azt az üzenetet, hogy a mentális egészség mindenki számára fontos, függetlenül attól, milyen magasra jutott valaki a karrierjében.
A bipoláris zavar tehát kétélű kard: a mániás szakaszban adott lendület és zsenialitás képes új szintre emelni egy üzletet, de a mélypontok ugyanolyan erővel rántják vissza a vezetőt. Kulcsfontosságú, hogy az érintett vezetők szakemberhez forduljanak, megtanulják felismerni a mánia és depresszió jeleit önmagukon, és kialakítsák azokat a megküzdési stratégiákat (pl. gyógyszeres kezelés, terápia, életmód-szabályok), amelyekkel csökkenthetik a szélsőségek káros hatásait. Amint a fenti példák mutatják, megfelelő segítséggel sokan képessé válnak a kreatív energiákat kihasználva, de a romboló epizódokat kontrollálva folytatni vezetői tevékenységüket.
ADHD: figyelemzavar mint üzleti szupererő?
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) a gyerekkorban diagnosztizált neurobiológiai zavar, amely felnőttkorban is megmaradhat – és nem is kevés sikeres vállalkozó és marketinges szakember esetében megmarad. Az ADHD-val élők szétszórtnak, hiperaktívnak vagy feledékenynek tűnhetnek, de ugyanakkor sokszor kivételes kreativitással, energikussággal és kockázatvállalási kedvvel bírnak. Nem véletlen, hogy egyes szakértők szerint az ADHD egyik motorja lehet a vállalkozói hajlamnak. Egy felmérés szerint a vállalkozók közel 30%-a ADHD-s – ami majdnem háromszorosa a teljes népességben mérhető aránynak. Richard Branson, a Virgin üzleti birodalom alapítója híresan ADHD-s és diszlexiás, mégis a világ egyik legsikeresebb üzletembere. Branson gyakran említi, hogy az iskolában nehezen boldogult, mert nem tudott a hagyományos keretek között figyelni és tanulni. A hagyományos oktatási rendszer kudarcélményei azonban nem törték meg, sőt sajátos gondolkodásmódja később előnyt jelentett. A Virgin Records létrehozásával kezdte 1973-ban, majd sorra építette fel a Virgin Group alá tartozó vállalkozásokat (légitársaság, űrturizmus, pénzügyi szolgáltatások stb.), amelyek ma már több mint 200 céget jelentenek világszerte. Branson esete azt bizonyítja, hogy az ADHD-val járó impulzivitás és szokatlan gondolkodás segíthet megragadni a piaci lehetőségeket, amiket más talán észre sem vesz – ugyanakkor nyilvánvalóan szüksége volt kiváló csapatra és rendszerekre maga körül, hogy a figyelmet igénylő részfeladatokat delegálja és a nagy víziókra fókuszálhasson. Ő is alkalmazkodott: megtanulta az önfegyelmet, és körülvette magát olyan munkatársakkal, akik kiegészítették az ő kaotikusabb stílusát.
Az ADHD olykor valóban szupererővé válhat az üzleti életben, ha a hordozója felismeri és okosan használja képességeit. David Neeleman, a JetBlue légitársaság alapítója ezt nyíltan ki is mondta: „Ha valaki azt mondaná, hogy lehetek ‘normális’ vagy megtarthatom az ADHD-mat, én megtartanám az ADHD-t” – állítja, aki még a gyógyszeres kezelést is tudatosan elutasítja. Aggódott, hogy a gyógyszerek kioltanák azt a különleges gondolkodásmódot, ami sikerre vitte őt. „A szétszórtság, halogatás és fókuszálási nehézség mellett kreativitás és kockázatvállalási hajlam is jár az ADHD-val” – magyarázta. Valóban, Neeleman merész újítóként forradalmasította a légiközlekedést: kívülről jött ötletekkel – például elsőként vezetett be minden üléshez saját tévéképernyőt élő adással a repülőgépeken – tette vonzóvá a JetBlue-t a közönség számára. Úgy vélte, az ADHD-s agya „természeténél fogva keresi a jobb utakat” – képes egy iparágat átlátni és megkérdőjelezni a status quót. Persze megvolt ennek az árnyoldala is: a hétköznapi rutin feladatok ellátása nehezére esett, a magánéletében a családja néha nehezen viselte, hogy fejben mindig máshol jár. Neeleman történetéből fontos tanulság, hogy önismerettel és megfelelő környezet kialakításával (pl. asszisztensek, struktúrák, naptárak használata) az ADHD-s vezetők ki tudják aknázni rendkívüli energiáikat, miközben minimalizálják a zavar okozta káoszt.
Nem csak vállalkozók, de nagyvállalati vezetők és marketing zsenik között is találunk ADHD-s személyiségeket, akik eltérő gondolkodásukat innovációs motorrá alakították. Ilyen volt például Paul Orfalea, a Kinko’s fénymásoló-birodalom alapítója, aki szintén ADHD-val (és diszlexiával) élt, mégis egy teljesen új üzleti modellt teremtett meg a gyorsmásolás terén. Charles Schwab, az amerikai tőzsde egyik úttörője diszlexiás volt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a világ egyik legnagyobb brókercégét felépítse. Ezek a példák rámutatnak: az „eltérő gondolkodású” (neurodivergens) vezetők sokszor éppen azért sikeresek, mert másképp látják a problémákat, és mernek új utakra lépni. Az ADHD tehát nem feltétlenül hátrány az üzleti életben – megfelelő támogatással és önirányítással akár a kreativitás és rugalmasság forrása is lehet. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az érintettek számára is lényeges a kiegyensúlyozott életmód: elegendő pihenés, testmozgás, jól szervezett napirend, különben az ADHD könnyen túlterheltséghez vagy kiégéshez vezethet.
Kiégés és krónikus stressz a csúcson
A kiégés (burnout) jelensége az utóbbi években került a figyelem középpontjába, de a vállalati felsővezetők és marketingcsúcsvezetők körében már régóta néma járványként volt jelen. A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki: a hosszan tartó, krónikus munkahelyi stressz, a folyamatos túlterhelés és az érzelmi kimerülés lassan emészti fel a szervezet energiatartalékait, míg végül az illető teljes fizikai-pszichés összeomlást élhet át. Egy 2024-es felmérés szerint a kisvállalati tulajdonosok 42%-a már az előző hónapban is tapasztalta magán a kiégés tüneteit, és 24%-uk éppen jelenleg is súlyos burnouttal küzd. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden második cégvezető akut veszélyben van ebből a szempontból. A kiégés nem válogat: legyen szó kreatív ügynökségi vezetőről vagy multinacionális vállalat CEO-járól, a hosszú ideig kezeltetlen stressz ugyanúgy ledöntheti a lábáról.
Arianna Huffington, a Huffington Post hírportál alapítója saját bőrén tapasztalta meg a kiégést. 2007-ben – karrierje csúcsán – egy nap váratlanul összeesett az irodájában. Kimerültségében elájult, és úgy beütötte a fejét az asztal sarkába, hogy eltörte az arccsontját. Ez a traumatikus élmény ébresztette rá, hogy teljesen kimerítette szervezete tartalékait. Később úgy nyilatkozott, hogy ez a „felébredés pillanata” volt: rádöbbent, mennyire tévúton járt, amikor a pihenést és az alvást a siker oltárán feláldozható luxusnak gondolta. Huffington azóta a munkahelyi jóllét egyik élharcosa: megalapította a Thrive Global nevű vállalkozást, amely kifejezetten a kiégés megelőzésére és a munka-magánélet egyensúly javítására kínál megoldásokat a cégeknek. Könyveket írt a pihentető alvás és a tudatos feltöltődés fontosságáról, és személyes példájával is üzeni a vezetőknek: a saját egészségünk figyelmen kívül hagyása végül a karrierünket és cégünket is romba döntheti. Az ő története előremutató példa arra, hogyan lehet egy kiégésből felállva új értelmet adni a siker fogalmának: ma már azt vallja, hogy a valódi siker mértéke nem a túlórák száma, hanem a jól-lét, a kreativitás és a kiegyensúlyozottság fenntarthatósága.
Hasonló tanulságot hordoz Oprah Winfrey esete. Oprah a média és az üzleti világ ikonikus alakja, akinek napjaiban korábban szinte egy perc szabadidő sem volt: egyszerre forgatott filmeket, vezette saját tévécsatornáját (OWN), és számtalan egyéb projektet vitt. 2012-ben azonban nála is bekövetkezett az, amire nem számított: idegkimerültségből fakadó idegösszeroppanást élt át. Később elmesélte, hogy egy interjú közben kezdődött – egy olyan emberrel beszélgetett, aki szintén átélt egy nyilvános összeomlást, és miközben hallgatta a tünetek leírását, ráeszmélt: „Ez ijesztően ismerősen hangzik.” Oprah elmondása szerint addig hajszolta magát, míg végül elfogyott az ereje: egyszer csak azt vette észre, hogy „az egyik feladatból a másikba rohan, zsibbadtan, és ha nem áll meg, komoly baj lesz”. Szerencsére felismerte a vészjelzéseket: pihenőt tartott, és felülvizsgálta életvitelét. Az eset után Oprah nyíltan beszélt a történtekről, mondván semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki – még ha szuperwoman-nek is gondolják – kimerül és segítségre szorul. Azóta a tudatos lassítás és stresszkezelés szószólója lett, például a meditáció és a mindfulness gyakorlatok beépítésével a napi rutinjába. Az ő példája különösen fontos a marketing- és médiavilágban dolgozók számára, ahol a folyamatos pörgés normaként van beállítva – Oprah üzenete: ha nem törődünk magunkkal, annak súlyos ára lehet, de mindig van visszaút, ha időben lépünk.
A nagyvállalati szférában is akad példa arra, amikor egy vezető őszintén szembenéz saját kiégésével. António Horta-Osório, a Lloyds Bank (Egyesült Királyság) vezérigazgatója 2011-ben döbbentette meg a bankszektort, mikor bejelentette, hogy hosszabb szabadságra megy egészségügyi okokból. Később kiderült, hogy a végtelen munkanapok és a pénzügyi válság miatti stressz súlyos álmatlanságot okozott nála – odáig fajult a helyzet, hogy öt egymást követő napon át képtelen volt aludni. Ez fizikai és mentális összeomláshoz vezetett, s az orvosai ragaszkodtak hozzá, hogy azonnal vonuljon be egy specialistához (a Priory klinikára) kezelésre. A CEO két hónapra kivált a munkából, és eközben megtanult újra aludni, lazítani, valamint prioritásokat felállítani. Amikor visszatért, alázatosan beszélt a történtekről – elmondta, mennyire „meghajtotta a lecke”, és hogy másképp fogja ezután szervezni az életét. A Lloyds igazgatótanácsa egyenként elbeszélgetett vele a visszatérése előtt, hogy biztosak legyenek benne: valóban készen áll újra ellátni a feladatait. Horta-Osório később saját élménye hatására a bank 65 ezer dolgozójára kiterjedő jólléti programot indított, felismerve, hogy a mentális egészség nem magánügy, hanem a szervezet egészének ügye. Így a személyes válsága nyomán a vállalati kultúra is változott: a Lloydsnál ma már komoly hangsúlyt fektetnek a munka-magánélet egyensúlyára, a vezetők példamutató módon ki is veszik a szabadságaikat, és nyílt párbeszéd indult a stressz kezeléséről.
A kiégés elkerülésének üzenete tehát világos: a csúcson lévő vezetőknek muszáj törődniük saját magukkal, mert ha ők összeomlanak, az a cégükre is drámai hatással lesz. A mentális ellenálló képesség fejlesztése, a terhelés tudatos mérséklése és a feltöltődés beépítése a munkarendbe ma már nem luxus, hanem a hosszú távú siker feltétele. Ahogy egy friss statisztika rámutat, a vállalkozók 46%-a aggódik amiatt, hogy a saját mentális egészségi állapota negatívan hat a vállalkozására. Ezek a félelmek nem alaptalanok – viszont tenni is lehet ellenük. A kiégés megelőzhető, ha időben felismerjük a jeleit (cinizmus, motivációhiány, állandó kimerültség), és merünk változtatni: delegálni feladatokat, szabadságot kivenni, támogatást kérni szakembertől vagy akár coachtól. A közép- és felsővezetők felelőssége ebben óriási, hiszen példát mutatnak beosztottjaiknak is: ha egy vezető fontosnak tartja a mentális egészséget, az a céges kultúrában is legitimálja, hogy embernek maradjunk az üzleti célok mögött.
Megküzdés és felépülés: hogyan tovább?
A fenti példákban közös, hogy a mentális betegségekkel küzdő híres vezetők nem adták fel, hanem segítséget kerestek és aktívan dolgoztak a felépülésükön. A mentális egészségügyi problémák kezelése sokrétű lehet, de néhány kulcsfontosságú stratégia szinte minden esetben megjelenik:
•Szakember bevonása: Legyen szó pszichoterápiáról, pszichiáterről vagy coachról, a külső segítség aranyat ér. Kate Spade is szorosan együttműködött orvosaival, bár sajnos az ő esetében ez sem volt elég a tragédia elkerüléséhez. António Horta-Osório klinikára vonult be, Andy Dunn is orvosi felügyelet mellett tanulta meg menedzselni a bipoláris zavarát. A terápia és (ha szükséges) a gyógyszeres kezelés sok vezetőnél segített a normális működés visszaállításában.
•Nyílt kommunikáció és támogatói háló: Érdekes módon, bár a vezetők eleinte gyakran titkolják állapotukat, a fordulópontot sokszor az őszinteség hozza el. Amikor Andy Dunn végre felvállalta betegségét a kollégái előtt, sokkal megértőbb légkörben folytathatta a munkát. Oprah Winfrey a nyilvánosság előtt beszélt a kimerültségéről, ami széles körben csökkentette a témát övező stigmát. A támogatói kör – család, barátok, mentortársak – szerepe is kulcsfontosságú. Több vállalkozó is arról számolt be, hogy ami igazán átsegítette a nehéz időszakon, az az volt, hogy nem maradt egyedül a problémájával. Még a kemény üzleti döntéseknél is szükség van bizalmasokra, akikkel megoszthatják a kétségeiket és félelmeiket.
•Életmódváltás és önmenedzsment: Szinte mindegyik történetben megjelenik valamilyen életmódbeli korrekció. Arianna Huffington a kiégés után radikálisan növelte az alvásmennyiségét és beiktatta a rendszeres pihenést. Andy Dunn a napi rutinjába illesztette az alvásmonitorozást és a stressz-szint csökkentését célzó gyakorlatokat. Elon Musk – bár ő talán a legkevésbé példamutató ebből a szempontból – is utalt rá, hogy megpróbál időnként kikapcsolódni a „szüntelen stresszből”. A rendszeres testmozgás, meditáció, mindfulness vagy akár a hobbi tevékenységek beépítése segíthet fenntartani a mentális egyensúlyt. Fontos az is, hogy a vezetők újrakeretezzék a sikerről alkotott képüket: ne csak a pénzügyi eredmények vagy üzleti mutatók határozzák meg az önértékelésüket, hanem az is, hogy mennyire képesek egyensúlyt tartani és egészségesek maradni.
•Fókusz az erősségeken: Több történetben láttuk, hogy egy mentális „hátrányból” is lehet előnyt kovácsolni. David Neeleman az ADHD-jából fakadó kreativitást és kockázatvállalást állította a siker szolgálatába. Ted Turner a mániás energiáit használta fel innovációra. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mentális zavarokat romantizálni kellene – de a pozitív pszichológia megközelítése szerint érdemes felismerni az ezekben rejlő erőforrásokat. Egy vezető, aki megismeri saját „árnyékos oldalát”, sokszor tudatosabban építhet a saját erősségeire, és autentikusabb vezetővé válik.
•Szervezeti változtatások: A személyes változás mellett gyakran a munkahelyi környezet átalakítása is része a megoldásnak. Horta-Osório esetében például a bank egész kultúráját befolyásolta pozitívan az ő esete – a jóléti programok bevezetése és a nyílt diskurzus a stresszről másoknak is segített. Arianna Huffington is inkább egy új vállalkozást indított a kiégés megelőzésére. Ha egy vezető felismeri, hogy a céges hajtásmód hozzájárult az ő megbetegedéséhez, sokszor hajlandó változtatni azon, ahogyan a cég működik: például ésszerűsítik a munkaidőt, támogatják a szabadságok kivételét, workshopokat tartanak mentális egészségről. Ezek a lépések kihatnak az egész szervezetre, növelve a dolgozók lojalitását és teljesítményét is.
Fontos kiemelni, hogy bár egyre több vezető vállalja fel mentális problémáit, még mindig sokan érzik úgy, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy sebezhetőnek tűnjenek. Egy friss kimutatás szerint a cégvezetők mindössze 23%-a veszi igénybe pszichológus vagy coach segítségét, noha közel 60%-uk diagnosztizált már valamilyen szorongásos vagy depressziós zavart. Ennek hátterében részben anyagi és időbeli okok állnak (73% mondta, hogy túl drága vagy nincs rá ideje ), de a stigmatizáció is erős. A változás jelei azonban biztatóak: a fiatalabb generációk körében már természetesebb beszédtéma a mentális egészség, és ahogy a fenti példák mutatják, a nagy nevekre is odafigyel a közvélemény, amikor megszólalnak ez ügyben. Így minden egyes őszinte vallomás és minden vállalati szintű kezdeményezés lebont egy téglát abból a bizonyos falból, amely elválasztja a munkahelyi szerepeinket az emberi valónktól.
A mentális egészség szerepe az üzleti életben
A mentális egészség nem csupán egyéni jóléti kérdés, hanem szorosan összefonódik az üzleti eredményességgel is. Egy cég vagy csapat hosszú távú sikerét meghatározza, mennyire fenntartható a benne dolgozók – köztük a vezetők – teljesítménye. Ha egy vezető kiég vagy depresszióba süllyed, az a cég működését is veszélybe sodorja: döntések maradhatnak el, projektek akadhatnak meg, értékes munkatársak hagyhatják el a süllyedő hajót. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint a vállalkozók közel fele tart attól, hogy saját mentális állapota kihat az üzletére. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy azok a szervezetek, amelyek figyelmet fordítanak a mentális jóllétre, versenyelőnyre tehetnek szert. A kiegyensúlyozott, reziliens vezetők jobb döntéseket hoznak, kreatívabbak, és krízishelyzetben is higgadtabban tudnak reagálni. A nyílt, támogató munkahelyi kultúra – ahol nem tabutéma a stressz vagy a szorongás – megtartja a tehetségeket és növeli az elkötelezettséget.
A híres üzletemberek és marketingguruk példái arra tanítanak, hogy a mentális betegségek nem válogatnak: a siker és hírnév mögött is ott leselkedhet a depresszió sötétje vagy a szorongás démona. A mentális egészség folyamatos karbantartása éppoly fontos, mint egy üzleti stratégia rendszeres felülvizsgálata. Sőt, mondhatni a vezető saját „üzleti tervének” kell részévé tenni a lelki egyensúly megőrzését. Ehhez hozzátartozik az önreflexió – időnként megállni és feltenni a kérdést: „Jól vagyok? Birok még ezzel a tempóval?” –, valamint szükség esetén a korrigálás. Ahogy a fenti történetek is mutatják, nem az a gyengeség, ha valaki segítséget kér, hanem az, ha valaki betegen is úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Ma már tudományos evidenciák támasztják alá, hogy a boldog, mentálisan egészséges munkavállalók és vezetők produktívabbak és kreatívabbak. A cégek világában kezd kialakulni az a szemlélet, hogy a mentális jóllétbe való befektetés megtérül – kevesebb betegszabadság, jobb csapatszellem, hatékonyabb együttműködés formájában.
Végső soron a vezetői hitelesség is múlik azon, hogy a vezetők felvállalják-e emberi oldalukat. Amikor egy nagyformátumú üzletember vagy vállalatvezető kiáll és beszél a saját mentális küzdelmeiről, azzal erőt ad másoknak és ledönti a hallgatás falát. Legyen szó depresszióról, bipoláris zavarról, szorongásról, ADHD-ról vagy kiégésről – ezek a kihívások kezelhetők, sőt sok esetben a személyes fejlődés ugródeszkájává alakíthatók. A profi sportolókhoz hasonlóan a csúcsvállalatok élén állóknak is meg kell tanulniuk edzeni a „mentális izmaikat”: időt szánni a regenerációra, szakemberekkel dolgozni a jobb mentális teljesítményért, és kialakítani a saját védőhálójukat stresszes időkre. A jövő üzleti vezetői azok lesznek, akik nem csak pénzügyileg és stratégiailag jártasak, hanem érzelmi intelligenciájuk és önismeretük révén képesek hosszú távon is egészségesen a csúcson maradni.
Összefoglalva, a mentális egészség és az üzleti siker nem egymást kizáró fogalmak, hanem egymást erősítő tényezők. A híres példák – a tragédiáktól a felemelkedésig – mind arra hívják fel a figyelmet, hogy az üzleti élet szereplői is emberek, akik olykor sérülnek, de képesek gyógyulni és talpra állni. A mentális egészség befogadása az üzleti diskurzusba azt jelenti, hogy az üzleti világ érettebbé és fenntarthatóbbá válik. Ideje végleg leszámolni azzal a mítosszal, hogy a siker ára szükségszerűen a folyamatos stressz és kimerültség. Helyette ismerjük el: a mentálisan egészséges vezető nem csak önmagának tesz jót, hanem az egész cégének – sőt tágabb értelemben a társadalomnak is, amely a felelős és emberközpontú üzleti kultúrából profitál.
Források:
1.Nidhi Singh: Entrepreneurs Who Battled Depression For Years. Entrepreneur Asia Pacific, 2018
2.Michael A. Freeman, UCSF kutatása a vállalkozók mentális egészségéről – eredmények összefoglalása
3.LifeHackMethod – Entrepreneur Mental Health and Burnout Statistics, 2024
4.The Independent – Oprah Winfrey idegösszeroppanásáról szóló beszámoló (2013)
5.The Guardian – António Horta-Osório (Lloyds Bank) kiégésének története
6.IBPF (International Bipolar Foundation) – Turning the Worst Into Success: Ted Turner
7.Additude Magazine – ADHD Entrepreneur Stories (David Neeleman és mások történetei)
8.WebMD – Famous Bipolar People: Ted Turner összefoglaló
9.Fortune (Yahoo Finance) – Walter Isaacson Elon Musk életrajzának mentálhigiénés tanulságai
